Zugló önkormányzata 117 bérházat tulajdonol, ezekben a századfordulós bérházakban hozzávetőleg 1400 bérlakásunk van. E házakra, lakásokra, melyek állapotuk ellenére sok tízmilliárdos értéket képviselnek, évtized óta semmit nem költ az önkormányzat. Szép csendben hagyja őket lepusztulni, szétrohadni.  Jogi nyelven úgy mondanák mindezt: a rá bízott közvagyonnal folytatólagoan hanyagul bánik, azaz hűtlen kezelést követ el. 

Többről is írtam már, például a szánálásra hét évvel ezelőtt kijelöltekről, melyekben azóta is laknak. A Nagy Lajos 104. alatti Sing-sing házról (nomen est omen) , az  aláducolt Cserei 3-ról, mely az ex polgármesterünk szerint a tűz után is jó állapotban maradt,  a Várna utca 9-ről, a Mexikói út 3-ról...

A sok állatorvosi lovunkból egy az Ilka utca 13. Az Ilka utca leképezi Zuglót és társadalmunkat: a boldogabbik, Liget felé eső részén méregdrága patinás kertes villák bújnak meg a platánok alatt, a Thököly út másik felén nem férnek el a fák,  az eget szűk zárt sorházas beépítés szorítja össze, ezután következnek az önkormányzati tulajdonú szociális romok, kosz a járdán, és legvégül egy hajléktalan melegedő és a tábláboló bejutásra várók. 

A házban két éve súlyos beázás történt, több lakásban szó szerint folyt  víz a falakon. Fekete penész borított, és borít azóta is mindent, a bent lakók emiatt krónikusan asztmásak.  A Zvk Zrt. akkoriban többször kint járt, most az éves bérlemény ellenőrzésen megnéztem kezdtek-e azóta valamit a házzal. Semmit. 

Az Ilka 13. nem mindig nézett ki így, eredetileg igényes háznak épült, kívül klinkertégla és stukkók maradványai láthatóak.  A kapu nem zárható, így bárki ki be járhat, a régi kapucsengő helyett nem készült új. 

Az udvar tele gyönyörű gesztenyefákkal, kisebb ráfordítással, gondossággal barátságos ház lehetne ez, az udvaron gyerekek játszhatnának, felnőttek élhetnének közösségi életet, e helyett mindenki menekül innen.

A lépcsőházban tán a háború óta nem volt festés, a villanyvezetékek kiállnak a falból. 

Az elmúlt évtizedekben a lakások többségében a lakók önerőből a konyhából kinnal-keservel leválasztott parányi fürdőszobát, a szerencsésebbek WC is ki tudtak alakítani. 

Szinte minden lakásban hatalmas, folyamatos beázásnyomok és penészfoltok láthatóak minden falon. A dohszag általános, hiába festenek újra, a penész pár hónap után újra megjelenik.

.

A lakások fele, harmada lezárva, van amelyik hosszú évek óta bedeszkázva áll, annak ellenére, hogy a várólistánkon több százan várakoznak évek óta. Zuglóban több százan bérelnének, tennének rendbe  saját pénzből még ilyen rossz állapotú lakást is. Sok lakást/szobát  pedig egyszerűen hozzá lehetne nyitni a mellett lévőhöz, normális, ezzel több szobás lakást létrehozva.  Az üres lakások miatt a mellettük lévők is hidegek, penészesek.

Bár a házban mindenütt futnak gázcsövek a lakók többsége vilannyal fűt, az ablakok nem egy lakásban egyrétegűek. Van olyan lakás, ahol az áramot a folyósóról lopják, miközben két laptévé megy a szobákban, a bojler borítása pedig  leszerelve, bárki áramütést szenvedhet el bármelyik pillanatban. 

A lakások egy részében nincs WC, a folyósó végi közös WC blokkot használják a téli minuszokban is.

Van, aki végtelen szegénységben él, és legjobb igyekezettel sem tud többet költeni a lakására. 

Van aki a lehető legtöbbet kihozza a lakásából, saját pénzből cirkós fűtést, takaros otthont alakított ki az elmúlt évek alatt.

A bajok alapforrása, hogy az efféle önkormányzati házaknak nincs gazdája. 

Nincs felelőse sem a Zugló Városgazdálkodási Zrt-nél, sem a polgármesteri hivatalban. (alapvetően a vagyonért, gazdálkodásárt  Zrt-ért felelős alpolgármesteré a terület)

Jellemzően nincs egy osztály e szervezeteken belül,  valaki, aki közös képviselőként felelne, vigyázna az épületre, annak minden műszaki bajával tisztában lenne, időben pénzt követlene a tulajdonosoktól,  intézkedne, megelőzve ezzel tetőről beázást, dugulást, fellépne a közösségi együttélést be nem tartó lakóval szemben.

Mert hát valójában erre nincs politikai akarat,szándék. Ezek az emberek a politikusoknak csak öt évente egyszer kellenek, amikor rájuk szavaznak.

Szomorú, de azt kell mondjam, a kerület vezetőinek részéről nincs is emberi érdeklődés a szavak szintjén túl: az elmúlt három ciklusban egyetlen messzi földön, Budán jómódban élő polgármestereink közül egy sem járt e házakban. (Papcsák, Karácsony, Horváth)  Mi több a képviselőink sem tartották fontosnak, hogy akár egyetlen épületet is közelről megszemléljenek, elbeszélgessenek a lakókkal, nemhogy felújítassanak akár egyetlen egy ilyen épületet. Pedig még olyan képviselőnk is van, akinek én segítettem elköltözni egy hasonlóan nehéz sorsú házból.