A politikus is ember - és szülő. Egy gyereket már felneveltem, egy kamaszgyereket nevelek, a harmadikkal hét hónapos várandós a párom. Szeretetben, és nyugalomban élünk. Az élet most mégis egy olyan kihívás elé állított, amivel nem olyan egyszerű megbírkózni se nekem, se a családomnak.

Aki követi a munkásságomat, láthatta, tudhatja, nem az a fajta politikus vagyok, aki lózungokban, szóvirágokban, terelésekben utazik. Távol áll tőlem a politikusi taktikázgatás. Ami a szívemen, az a számon, őszintén kimondom amit gondolok, vállalom a véleményem, kiállok az elveim mellett. Múlt héten mikor illegális szemétlerakást láttam nem féltem odamenni a három csibészhez, ha kell visszaviszem a zsákokat a szemetelőknek, ha közpénzzel visszaélést tapasztalok, nyilvánosságra hozom és küzdök ellene akkor is, ha ezzel nálam hatalmasabb erők ellenszenvét húzom is magamra. 15 éve teszem ezt a munkát.

A mostani vitának azonban semmi köze a politikai munkámhoz, mégis van, aki mindent megtesz, hogy politikai kérdést, pontosabban politikai leszámolást csináljon belőle.

Nem mentegetni akarom magam, ha lesz egy lezárult vizsgálat, annak eredményét nyilvánosságra hozom és a következményeket vállalom. Addig viszont mindenkinek jár a tisztességes vizsgálat alapján történő megítélés.

Magánemberként, apaként, kivett szabadságom alatt vettem részt az osztályfőnök kérésére kísérőszülőként fiam osztálykirándulásán, ahol egy problémás, a többieknél idősebb fiatalkorú tanuló is részt vett, viselkedésével veszélyeztetve a kirándulás biztonságos végigvitelét.

Elsőként ideteszek két szülői levelet, az első az apukáé, aki a másik kísérő volt. A másik az egyik SZMK tag levele. A szülők feljogosítottak az alább bemásolt levelük nyilvánosságra hozatalára, a nevek kitakarásával, megváltoztatásával. A diák nevét természetesen megváltoztattuk. 

Háttérinformációként fontos elmondani, hogy nem egy gyerekről, hanem egy az osztálynál egy évvel idősebb, nálam magasabb emberről, jogilag fiatalkorúról van szó, aki már büntetőjogilag is felelős a cselekedeteiért, szavaiért. 

 

Kedves Szülők,

Nem szeretnék újabb lendületet adni a témának, de látva a szülői kommenteket és indulatokat szeretném objektíven leírni, hogy én, mint ott lévő kísérő, aki nem érintett a kialakult konfliktusban mit tapasztaltam.

 Az alábbi kijelentés, amit a diák szülei állítottak, - “A kiránduláson Várnai László hosszasan provokálta, majd megütötte János fiunkat, valamint több más gyereket is.” -  véleményem szerint nem fedi a valóságot.

Provokáció László részéről nem történt, más gyerek megütését nem tapasztaltam, továbbá egyetlen tanuló sem tett erre vonatkozóan panaszt nálam vagy más kísérő felnőttnél.

Jánosra többször rá kellett szólni, ahogy alkalmanként más tanulókra is, de ez véleményem szerint kulturált stílusban történt, a fegyelmezést semmiképp nem nevezném provokációnak.

 János pökhendi, alpári, minősíthetetlen stílusban szidta Lászlót, a fiát, (konkrétan a faszszopó jelző is elhangzott több más szitok mellett), mert Jánosnak nem volt kedve gyalog lejönni a hegyről amire László igyekezett rávenni a csapatot (normális stílusban). Mivel odafelé is gyalog mentünk más opció nem is kínálkozott volna a lejövetelre.

Jánosból ömlött a fröcsögés, ami tartalmánál és stílusánál fogva szerintem már túlmutatott azon, amire rálegyintünk, hogy kamaszodik a gyerek, majd elmúlik. Tanári közbeavatkozásnak köszönhető, hogy ott a gyerekek között nem fajultak tovább a dolgok.

 Miután László is tudomást szerzett a történtekről (ő nem volt ott közvetlenül a fent említett vitánál) valóban kérdőre vonta Jánost az elhangzottak miatt, de ezt a konfliktust nem láttam.

 Jánosnak sok sikert kívánunk az új iskolában, meggyőződésem, hogy az osztályban maradóknak egy szélsőségektől mentesebb, nyugodtabb jövő évük lesz.

A teljes 2 napon tanúsított viselkedését értékelve, amennyiben János ebben a stílusban folytatja tovább, vélhetőleg nem ez volt az utolsó ilyen konfliktus az életében.

 Nem szakemberként az a véleményem, hogy egy ember meghurcolása helyett, ezt az időt és energiát a szülők részéről egy alapos beszélgetésre kellene fordítani a társas együttélés alapvető szabályairól.

 

Üdv.:

F----------   ------------

És az SZMK tag anyuka levele:

 Megmondom őszintén engem mélységesen felháborít, ami történik, azért írok. A fiam nekem teljesen mást mondott és még azelőtt mesélte, hogy kérdeztem volna. János folyamatosan szidalmazta Lacit először a fiának, aztán szemtől szembe. Egy pimasz kölyöknek tartom, akit a szülei nem fegyelmeznek- erre már több történet és incidens is volt- és most készülnek meghurcolni valakit, mert megvédi a többi gyereket. Ha valaki ilyen, hogy lehet helyretenni?

Ezért aggódik az osztályfőnök is ennyire, mert nincs eszköze igazán ezekre a helyzetekre és mindenért utána meghurcolják az embert, ha fegyelmezni próbál. Én nem csodálkozom a nyilatkozaton sem, amit hazaküldött. Ha valakivel valami van őt veszik elő, de a gyerekeket nem veszik elő otthon a szülők, hogy drága kisfiam/lányom mi a fészkes fenét művelsz te emberek között? Normális vagy?

Én tervezek menni az Igazgatónőhöz, hogy kiálljak emiatt és kérem, aki egyetért jelezze. Csak ennyit szerettem volna, ezen nem szeretnék rágódni. Köszi, ennyit szerettem volna.

Remélem lesz aki még kiáll azért velem, hogy ne legyen Laci meghurcolva azért, mert megvédte a többieket. Szép estét! 

A kirándulás előzményeként ismerni kell, hogy az osztályfőnök már eleve nem is akarta elvinni a „problémás” tanulókat, tartva a korábbiakban is tanúsított magatartásuktól és még én, mint SZMK tag érveltem a szülőin amellett, hogy ne közösítsünk ki senkit, adjunk egy esélyt nekik.  Én ezt a fiút az osztály több tagjával együtt vittem paintball csatára, kísértem színházi előadásokra.

Az osztályfőnök két férfi kísérőt kért, épp az említett problémás tanulók miatt, Köztük János, hisz ő volt az, aki az előző kiránduláson dulakodás közben betörte az üvegajtót, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem történt súlyos baleset.  A problémás fiú  pl. az év elején beleköpött a matekdolgozatba és a galacsinnal megdobta a tanárt az osztály szeme láttára, mert nem volt kedve megírni a dolgozatot, a tanárok és az osztályközösség pedig tehetetlen, eszköztelen, de még lehet sorolni az ügyeket – a fiú mindezek után  iskolát vált.  Az osztályközösség és a tanári kar egyaránt megkönnyebbült. E körülmények után vállaltam én és a másik apuka az osztály kíséretét.

Mindezek leírása nem "áldozathibáztatás" hanem a körülmények, előzmények bemutatása. Még egy gyilkost sem ítélnek el a körülmények és az előzmények vizsgálata nélkül, hacsak nem a cél a lincselés, a politikai leszámolás.

A nyilatkozat:

A magam részéről sajnálom, hogy elvesztettem a türelmem. Ezért én a szülőket megkerestem, és elnézést kértem, bár igazán egy az osztály előtti kölcsönös bocsánatkérésnek örültem volna. Az iskolában szintén voltunk, átbeszéltük a történteket.

Mint a kísérő szülő leveléből és az én nyilatkozatomból is látni, ott a helyszínen úgy éreztük, hogy egy a fiamat és engem a legszélsőségesebben becsületsértő jelzőkkel illető, fenyegető nagykamasznak – aki nálam magasabb – egy kontrollt vesztett fiatalkorúnak kellett határt szabni. Mi voltunk ott. Nem tudom akkor, egy másodperc alatt a konfliktus hevében az erkölcsi magasságokból ítélkezők közül ki hogyan viselkedett volna. 

Mielőtt megítélnek, kikiálltanak "bántalmazónak" azt is el kell mondjam a saját 15 éves, szintén most kamaszodó fiamat még sosem ütöttem meg és nem tartom a „verést”, a pofont elfogadható módszernek. Lehet gyereket nevelni, máshogy is, a mi fiunk sosem mondana senkinek ilyesmit, sosem viselkedne így, ezért ilyen szituációk kezeléséhez nem szoktam. 

Nem vagyok „intézeti nevelő”, nem szoktam hozzá, hogy egy 16 éves 5 centiről az arcomba kiabálja, hogy „Te, fasszopó!”. Nem lehetett tudni mi fog a következő pillanatban történni, újabb szidalmak, esetleg agresszió.

A szituációt, a fenti körülményeket figyelembe véve a lemondás kérése a polgármester részéről aránytalan, tekintve, hogy nincs az üggyel kapcsolatos lezárt vizsgálati eredmény, és a 15 évnyi zuglói lokálpatrióta tevékenység, a koalíció feláldozása sem arányos egyetlen meggondolatlan, akár a pillanat hevében túlzó reakcióért.

Szomorú, hogy a polgármester úgy tör pálcát valaki felett, hogy nincs semmiféle lezárt vizsgálat.  Az is szomorú, hogy a körülményekről, előzményekről egy szót sem ejtett a sajtóközleményében. Ez a szituáció, mint a szülői levelekből is látszik, messze nem volt fekete- fehér.

Az elmúlt napokban számos lakossal beszéltem, akik szintén  egyöntetűen kiálltak mellettem.  A politikai statáriális ítélkezést, tizenöt Zuglóért tett munkát, egy életút tönkretételét ők sem tartották arányosnak a történtekhez képest.