Zugló önkormányzata 117 bérházat tulajdonol, ezekben a századfordulós bérházakban hozzávetőleg 1400 bérlakásunk van. E házakra, lakásokra, melyek állapotuk ellenére sok tízmilliárdos értéket képviselnek, évtized óta semmit nem költ az önkormányzat. Szép csendben hagyja őket lepusztulni, szétrohadni. Jogi nyelven úgy mondanák mindezt: a rá bízott közvagyonnal folytatólagoan hanyagul bánik, azaz hűtlen kezelést követ el.
Többről is írtam már, például a szánálásra hét évvel ezelőtt kijelöltekről, melyekben azóta is laknak. A Nagy Lajos 104. alatti Sing-sing házról (nomen est omen) , az aláducolt Cserei 3-ról, mely az ex polgármesterünk szerint a tűz után is jó állapotban maradt, a Várna utca 9-ről, a Mexikói út 3-ról...
A sok állatorvosi lovunkból egy az Ilka utca 13. Az Ilka utca leképezi Zuglót és társadalmunkat: a boldogabbik, Liget felé eső részén méregdrága patinás kertes villák bújnak meg a platánok alatt, a Thököly út másik felén nem férnek el a fák, az eget szűk zárt sorházas beépítés szorítja össze, ezután következnek az önkormányzati tulajdonú szociális romok, kosz a járdán, és legvégül egy hajléktalan melegedő és a tábláboló bejutásra várók.
A házban két éve súlyos beázás történt, több lakásban szó szerint folyt víz a falakon. Fekete penész borított, és borít azóta is mindent, a bent lakók emiatt krónikusan asztmásak. A Zvk Zrt. akkoriban többször kint járt, most az éves bérlemény ellenőrzésen megnéztem kezdtek-e azóta valamit a házzal. Semmit.
Az Ilka 13. nem mindig nézett ki így, eredetileg igényes háznak épült, kívül klinkertégla és stukkók maradványai láthatóak. A kapu nem zárható, így bárki ki be járhat, a régi kapucsengő helyett nem készült új.
Az udvar tele gyönyörű gesztenyefákkal, kisebb ráfordítással, gondossággal barátságos ház lehetne ez, az udvaron gyerekek játszhatnának, felnőttek élhetnének közösségi életet, e helyett mindenki menekül innen.
A lépcsőházban tán a háború óta nem volt festés, a villanyvezetékek kiállnak a falból.
Az elmúlt évtizedekben a lakások többségében a lakók önerőből a konyhából kinnal-keservel leválasztott parányi fürdőszobát, a szerencsésebbek WC is ki tudtak alakítani.
Szinte minden lakásban hatalmas, folyamatos beázásnyomok és penészfoltok láthatóak minden falon. A dohszag általános, hiába festenek újra, a penész pár hónap után újra megjelenik.
.
A lakások fele, harmada lezárva, van amelyik hosszú évek óta bedeszkázva áll, annak ellenére, hogy a várólistánkon több százan várakoznak évek óta. Zuglóban több százan bérelnének, tennének rendbe saját pénzből még ilyen rossz állapotú lakást is. Sok lakást/szobát pedig egyszerűen hozzá lehetne nyitni a mellett lévőhöz, normális, ezzel több szobás lakást létrehozva. Az üres lakások miatt a mellettük lévők is hidegek, penészesek.
Bár a házban mindenütt futnak gázcsövek a lakók többsége vilannyal fűt, az ablakok nem egy lakásban egyrétegűek. Van olyan lakás, ahol az áramot a folyósóról lopják, miközben két laptévé megy a szobákban, a bojler borítása pedig leszerelve, bárki áramütést szenvedhet el bármelyik pillanatban.
A lakások egy részében nincs WC, a folyósó végi közös WC blokkot használják a téli minuszokban is.
Van, aki végtelen szegénységben él, és legjobb igyekezettel sem tud többet költeni a lakására.
Van aki a lehető legtöbbet kihozza a lakásából, saját pénzből cirkós fűtést, takaros otthont alakított ki az elmúlt évek alatt.
A bajok alapforrása, hogy az efféle önkormányzati házaknak nincs gazdája.
Nincs felelőse sem a Zugló Városgazdálkodási Zrt-nél, sem a polgármesteri hivatalban. (alapvetően a vagyonért, gazdálkodásárt Zrt-ért felelős alpolgármesteré a terület)
Jellemzően nincs egy osztály e szervezeteken belül, valaki, aki közös képviselőként felelne, vigyázna az épületre, annak minden műszaki bajával tisztában lenne, időben pénzt követlene a tulajdonosoktól, intézkedne, megelőzve ezzel tetőről beázást, dugulást, fellépne a közösségi együttélést be nem tartó lakóval szemben.
Mert hát valójában erre nincs politikai akarat,szándék. Ezek az emberek a politikusoknak csak öt évente egyszer kellenek, amikor rájuk szavaznak.
Szomorú, de azt kell mondjam, a kerület vezetőinek részéről nincs is emberi érdeklődés a szavak szintjén túl: az elmúlt három ciklusban egyetlen messzi földön, Budán jómódban élő polgármestereink közül egy sem járt e házakban. (Papcsák, Karácsony, Horváth) Mi több a képviselőink sem tartották fontosnak, hogy akár egyetlen épületet is közelről megszemléljenek, elbeszélgessenek a lakókkal, nemhogy felújítassanak akár egyetlen egy ilyen épületet. Pedig még olyan képviselőnk is van, akinek én segítettem elköltözni egy hasonlóan nehéz sorsú házból.