Immár tizenhárom éve veszek részt  az önkormányzat Március 15-i és Október 23-i ünnepségein. Mind a megjelentek létszámában, mind tartalomban egyre silányabbak e rendezvények - lényegében megszüntek közösségi rendezvényként funkcionálni.

Az idei március 15-ét 14-én tartották...  Negyven ember jelent meg, beleszámítva  a tucatnyi rendezőt, szóvivőt, médiacég vezetőt, szóvivőt, szakmai vezetőt, kabinet fontoskodókat, a három fellépőt, hangosítókat. 

A nemzeti ünnepet  a helyi politikai "elit", a pártok zárt rendezvényévé tették. De a képviselők fele igy is távol maradt. Lakos egy sem volt, nem is hívták őket.

Mára ugyanis sikerült az önkormányzati rendezvényeket úgy szervezni, vagy tudatosan vagy ennyire dilletánsan - nem tudom melyik rosszabb - hogy a lakosság még véletlenül se jelenjen meg.

Az idei önkormányzati ünnepséget ugyanis munkanapra, 13 órára tették.

A helyi politikusok szánalmas-belterjes seregszemléjévé, aktuálpolitikai ökölrázássá, üzengetéssé silányított cirkuszt tényleg kár lenne lakosoknak, ne adj isten gyerekeknek végignézniük.

Nem mindig volt ez így, volt amikor lakosok százai jöttek a környékről és távolabbról, gyerekek vettek részt a lovashuszárokkal, koncertekkel iskolai felépőkkel teli, tartalmas, színes, igényes, jó hangulatú rendezvényen. 

2012. március 15. Huszárcsata, lósimogatás, rézágyú...

Az ünnepség helyszínének neve jellemző, afféle moldovai szatíra. Az ötvenes évekbeli lakótelep közepén lévő teret és hatalmas parkot ( lenne ennyi zöd közterület egy mai lakóparkban?)  Pákozdi Antal Danuviás munkásról nevezték el, aki meghalt az '56-os "ellenforradalom" során. A tér lassan simán pákozdivá lényegült át, különösen miután a '48-as emlékkövet a közepén elhelyezték, és itt rendezik a márciusi ünnepségeket.  Papcsák nem bírt magávlúal,  a teret a lakosság megkérdezése nélkül Wass Albertre neveztette át. A lakosok bár több száz aláírást gyűjtöttek, nem tudták visszaváltoztatni.

De ha már seregszemle, érdemes a felhozatalt végigtekinteni. Fontos, hogy ki kit képvisel, és az is érdekes kik maradtak távol. Hát nézzük:

A fideszesek, a kormányoldalhoz közelebbi civil szervezetek, a velük szimpatizáló lakosok már rég nem vesznek részt az önkormányzati ünnepségeken, külön, magukban ünnepelnek.  Ennek a rossz kölcsönös utálkozásnak csak akkor lehet véget vetni, ha megszűnik a szónokok durva aktuálpolitizálása.

A mostani rendezvényen Horváth polgármester és a két kerületi országgyűlési képviselő voltak a szónokok. A polgármester még visszafogott volt. Hadházy Ákos párhuzamot vont az akkori forradalmárok és a mai ellenzék között. A szöveg eljutott a parkolási korrupcióig végül az előválasztásig, megfutamodó gyáva Jelasicshoz hasonlítva az előtte felszólaló polgármestert. 

Egymást hergeltük. Lakosság sehol, éneklő, szavaló gyerekek..?  

Vajda Zoltán már nem is bíbelődött 48-as párhuzamokkal, direktben szídta a kormányt, végül felemlegette sérelmét, hogy őt a XVI. kerületben nem engedik felszólalni. Igazuk van, de minek ez ide.. és mennyire elegáns?

Jordán Adél, a másik szavaló előadó és a remek énekes messze nagyobb tapsot kaptak mint a politikusok. Nem véletlenül.

Ezután elérkeztünk a  ki tud nagyobb koszorút venni közpénzből versenyhez. A helyi pártszervezetek egész kocsikeréknyiket vonszolnak és  két körben is egymásra licitálnak, mert egyszer a frakciójuk, egyszer a pártalapszervezet nevében mennek ki, az élelmesebbje még egy kamucivil szervezetként is villant egy húszonharmincezres koszorút.

A zuglói  MSZP háromszor is kivonult.  Tóth Csaba A kerületi alapszervezet elnöke nem tette tiszteletét, előválasztási bukás óta illegalitásba vonult, onnan irányít, üzletel. Így helyette koszorúzhatott az Összefogás Zuglóért egyesület nevében (2%-ot kaptak az időközin) egy nem kevésbé kompromitált angyalföldi ügyvéd, az a dr. Békefi László, aki a Tóth megbukásához vezető gyártelepet intézte okosba: inkubátorházként rejtve el a milliárdos tulajdont.

Végül koszorút helyeztek el a kerületi nemzetiségi önkormányzatok képviselői és mi is, helyi civilek.

 Katona Zsolt a zöld Zug Kör nevében, míg a Civilzugló Egyesület nevében Zágon Zsuzsa és én heyeztünk el virágot.