Amikor közpénzből készülő propagandáról beszélünk, sokan  - teljes joggal  - az állampárttá váló fidesz  óriási kommunikációs gépezetére gondolnak. 

Sajnos azonban a Horváth Csaba kabinetje által irányított Zugló Információs Médiaszolgáltató  Kft. nem azt mutatja meg, hogy az ellenzék másképp tenné, szakmailag korrekt, objektív médiát készítene, ott ahol erre lehetősége van. Sőt, ez a produktum semmivel sem különb a közmédia és többi kormánypárti média. 

A Zuglói Információs és Médiaszolgáltató Kft. a közmédiához hasonlóan kézivezérelt, ugyanúgy félrevezető, egyoldalú, a lakosokat gyermetegnek néző, a sajtóetikai szabályokat semmibevevő propagándát gyárt.

Teszi ezt ráadásul rengeteg, közel 300 milló forintnyi kerületi pénzből. A Jaksity Kata által vezetett Kft. szerződései ITT találhatóak, Kránitz Lászlótól, (Tóth Csaba soproni mszp-s komájától) Király Dávidon, Szily Nórán át Rangos Katalinig terjed a cég által fizetettek névsora.

Ezt nem csak én állítom, fél éve a Momentum, előtte az MKKP készített egy-egy gondos, statisztikákkal alátámasztott összegzést a kerületi médiánk egyoldalúságáról. 

Nézzük példaként a Zugló Lapok legutóbbi pár számát. ITT online átnézheti, akihez  a legutóbbi lapszám nem jutott volna el.

(A 65.000 példányban kinyomott lap terjesztése önmagában megérne egy vizsgálatot, mert komplett utcák jelzik, hogy évek óta nem kapják a lapot)

A polgármester majd minden lapszámban 5-7 fotóval szerepel. Természetesen nincs abban kivetnivaló, ha a polgármesterrel készült interjú mellett szerepel a portréja, de mára sikerült őt szinte minden címlapra odacsempészni, és minden rendezvényt az ő portréjával illusztrálni. 

Meg kell jegyeznem, valahol végtelenül szomorú, hogy kilenc év után újra a kerületi média, a Zuglói Lapok személyi kultuszos szerkesztésével kell foglalkoznom.

Visszakerestem, 2014. tavaszán Papcsák portrékkal kitömött lapot elemeztem. Nagyon tanulságos visszanézni. Mintha minden kudarcos, bukását érző polgármester és sleppje ugyanazokhoz a rossz eszközökhöz folyamodna. Fehér ember nem felejt, és e kis fanyar múltidézést azoknak is ajánlom, akik szerint a Fidesz szekerét toltam, tolom.

A címlapon... a nyugdíjas jelmezbálon a nyugdíjasok csak életlenül megjelenő biodiszletek, a fókusz -szó szerint is - a közéjük ereszkedő nagy Ő-n van. 

A legbizarabb azonban az, amikor a lényegében nem róla szóló cikkekhez, ahol a díjátadó személy mellékszereplő, is a nagy Ő-t szerkeszti be az "éljenrákosi!" gondolkodású főszerkesztő. 

 Figaró, Figaró , Figaró....

Emlékserleget kapott a szüetésnapos iskola, de a fotón nem az iskola, az emlékserleg, esetleg a serlegnek örülő igazgató, netán  a boldog gyereksereg látható -  hanem az azt átadó polgármester. "Több száz család kapott tanszereket", de még véletlenül sem a tanszereket, az osztást, az ajándékot kapókat mutatják, hanem a polgármestert. Nem nehéz észrevenni, a kép, a képaláírás szórendje is a polgármesterről szól, nem a meghallgatott, felköszöntött idősekről. 

A lapban elburjánzott személyi kultusz azonban csak egyetlen aspektus, erre mondhatnánk a lelke rajta, hiszen 2010-14 közötti Zuglói Lapok Papcsák portrékkal volt teli, aki ettől semmivel sem lett népszerübb. Sőt.

A polgármesteri zsánerképek elburjánzásánál, a személyi kultuszánál azonban sokkal nagyobb baj a lakosok félretájékoztatása, a valóság elhallgatása.

Hadd ilusztráljam ezt két tipikus példával:

A Zuglói Lapok októberi számának 3. oldalán a képviselő-testület szeptemberi üléséről készült beszámolójában a legfontosabb döntésről, az 51 milliárdos költségvetés módosításáról, azaz annak leszavazásáról "elfelejtettek" tudósítani. 

Az októberi lapszám címlapján a polgármester portréja, a teljes hátsó borítóján az újraválasztásában reménykedő Horváth (ismét portréval)  afféle ingyenes kampányhirdetésként sorolja fel az eredményeit. Figyelem, nem a kerületi ellenzéki koalíció produktumaként, hanem a saját eredményeképpen állítja be a listát. A dicsekvő lista azonban igencsak önleleplező.

 Ennyi Horváth Csaba négy éves fejlesztési produktuma.

Csakhogy a rövid dicsőséglista fele még így is hamis, féligazság,  mások tollával ékeskedés. Nézzük konkrétan:

• A felsorolt főútfelújítások  fővárosi eredmény, ezen utak a főváros terveiből, költségvetési forrásaiból készültek el, a zuglói önkormányzat egy fillérrel nem járult hozzá a munkálatokhoz, ahogy a Rákospatak fölötti híd felújításához sem. 
• A Kerékgyártó utcának csupán egy igen kis szakaszát tették rendbe, ahogy a Zuglót 7 kilométeres szakaszon átszelő Rákospatak partnak csak egy igen rövid, 400 méteres szakaszát revitalizálták, már ha a rézsübe beásott műanyag gyeprács és egy beton medence építése és a derékig érő gaz, parlagfű és toklász revitalizációnak számít.
• A 11 körzeti rendelő felújítása, és a 150 milliós orvosi eszközbeszerzés állami pénzből történt. 
• Az Újvidék tér nem lett autómentes, a közepét ideiglenes műanyag elemekkel elzárták, az aszfalt maradt, és ma az autók közvetlenül a teret szegélyező családi házak, az iskola előtt hajtanak el.
• "263 térfigyelő kamerát telepítettünk". A  kamerarendszer, minden zuglói tudja már régesrég működik. Horváth négy éves ciklusa alatt  59 új kamera került kihelyezésre.
• Az egyetlen konkrét fejlesztés, a Thököly Varsó utca sarok térkövezése, mely méretéhez képest igen költségesre sikeredett, (120 millió) és csak az ügyeskedéssel megszerezni kivánt bolthelyiségnek alakított volna ki teraszt. 

De ennél ijesztőbb az a lista, ami kimaradt, nem történt meg négy év alatt.

Nézzük a nagy igéretet:

A nagy dirrel-dúrral beigért Városközpont, az új hivatal épületet, új piacot, új szakrendelőt egybeálmodó monstrum nem épült meg, azonban a polgármester a látványtervekre, kommunikációra eköltött 50-70 millió forintot. 

Nézzük a közterületeket: 

• A kerület által kezelt mellékutcákon a kátyúk száma növekszik, sok kátyú akár egy éven át is megkeseríti a lakók életét. A legtöbb utcánk folt hátán folt, de teljes felületű javítás, szőnyegezés a Kerékgyártó utca 200 méteres szakaszán túl nem történt.
• A kerületi zöldfelületeket  egy évben már csak három alkalommal nyírják, át is keresztelték extenzívvé a művelést, (mint a szénatermő réteknél), miközben pl. Kőbánya önkormányzata hasonló méretű zöldterületeit évi 6 nyírással tartja rendben, lényegében ugyanakkora ráfordítással.
• A régóta igért, hosszú évek óta kitáblázott közterület felújítások  közül a négy év alatt egy sem készült el. Az Egressy tér, a Rákosmezei tér, a Kacsóh Pongrácz, a Füredi úti lakótelep zöldterületeinek rendbe tétele elmaradt, csak a táblák rozsdásodnak a csalfa választási igéretek mementóiként.
• Új játszótér, közpark nem épült. Teljeskörű köztér, játszótér felújítás nem történt.

Nézzük az intézményeinket:

Az önkormányzat 24 óvodájából, 11 bölcsödéjéből, több nyugdíjasklubjából a ciklusban egy sem esett át teljeskörű felújításon. Évi 2-3 épületet kéne teljes felúításon végigvinni ahoz, hogy az intézmény-állomány ne pusztuljon le.

A két nagy szakrendelőnk felújítása egyre sűrgetőbb, mégsem történt egyik ügyében sem előrelépés, mindkettő ijesztően rossz műszaki állapotú, az elavult fűtésrendszerek az összeomlás szélén, a laikusoknak elég a Hermina úti épület homlokzatát, nyilászáróit megnézni. Mindkét évtizede halogatott felújítás milliárd fölötti nagyságrendű, de még csak a műszaki tervezés sem történt meg a ciklusban. 

A 110 önkormányzati bérházunkból egy sem lett felújítva, de még egy tetőfelújítás, homlokzat festés sem történt a ciklusban. Ezek az épületek, bár összességükben a kerület jelentős vagyonát alkotják, folyamatosan pusztulnak, a vagyonvesztés folyamatos, a pusztulással, a  beázásokkal a felújításuk költsége exponenciálisan nő, az elmúlt években több épület vált menthetetlenné - néha úgy tűnik a rohasztással a bontás, és végső soron telek eladása a cél. Ezek az épületek a főváros szégyenfoltjai, a bennük lévő 1000 bérlakásunkban élő családok egészségtelen körülmények, dohos, penészes falak közt élnek.

  A még 2017-ben szanálásra itélt több bérházunk kiürítésére sem volt elég négy év. A Nagy Lajos 104., a Cserei út 3. romosan, pár lakóval üresen omladoznak, a kerület bűnügyi problématérképének gócpontjaiként szolgálnak.

Horváth Csaba négy év alatt képtelen volt egyetlen új önkormányzati bérházat, egyetlen új önkormányzati bérlakást építeni.

A még mindig múszaki átadás alatt lévő ökoház pedig maga a gazdasági katasztrófa,  1,5 milliárdos EU-s forrásból, hozzárakott 600 milliós kerületi pénzből 4 éves vergődéssel mindmáig nem készült el a 14 lakás.  A 600 milliós önrész pedig felszívta a lakásfelújításokra szánt keretet, ezért lényegében lakásfelújítás sem történt a ciklusban.

 Nézzük a kultúra, a szimbolikus politizálás területét, melyet a polgármester - valaha  volt kulturális főpolgármester-helyettes -  teljes hatáskörben magánál tartott.

Horváth Csabának négy év alatt  nem sikerült Zuglóban egyetlen köztéri szobrot, egyetlen emléktáblát sem létrehoznia.

A ciklus négy éve alatt az Állandó Helytörténeti kiállítóhelyet sem valósította meg, pedig egyesületünk előterjesztéseként  2018. óta érvényes határozatunk van róla.