Október 27-én felvattuk a Trianon emlékművet. Én elmentem és elvittem a fiam. Az emlékművet Budapest Székesfőváros, XIV. kerület Zugló önkormányzata készítette és az avatási ünnepséget is az önkormányzat rendezte, hiszen a kerületi polgárőrök végezték a rendezői munkát. És ezt nem véletlenül hansúlyozom.

 Annak ellenére elmentem, hogy az emlékmű kiválasztásának módja mélyen felháborított. Senkinek nincs joga egy szakmai zsűri állásfoglalását negligálni, saját ilyen-olyan izlését évtizedekre rákényszeríreni egy fél városra. Az alkotás amúgy sajnos beigazolja a szakmai zsűri állásfoglalását.

 Az ünnepségen négy csoportba lehetett állni. A még leplezett emlékmű mellett, mögött egymás sarkában álltak a felszólalók és pár kerületi képviselő. A polgármester, jó politikai érzékről téve tanúbizonyságot, nem jelent meg az ünnepségen.

A rendezvényt látva eljöttünk.

A színpaddal szembeni  részt ugyanis teljes egészében elfoglalták az alakzatban felsorakozott gárdisták. Azaz, mint a helyszínt biztosító rendőr alezredes kérdésemre elmagyarázta, nem gárdisták voltak. Hisz csak akkor azok, és akkor lehet intézedést foganatosítani, ha a pontos dresszkódot betartják, pl. oroszlános mellényük van és teszem én hozzá, a nemzeti magyar érzésnek megfelelően kádárkorabeli rendőrségi kétcsattos tiszti fekete surranót, vagy igazi magyar martens bakancsot viselnek. Ha a motozáskor kiderül, hogy bármelyikükön rózsaszín tanga van akkor az intézkedés azonnal felfüggesztendő.  Tehát a színpad előtt alakzatnak látszó formátumban bemasírozó gárdistának látszó urak - akár a pisztolynak látszó tárgyak - nem gárdisták voltak.

A gárdistáknak látszók után egy tízméteres senkiföldje, hogy ősmagyar szimbólumknál maradjak, afféle  igazi magyar ugar vagy gyepü következett, a lakosság, a gárdistákkal ellentétben ugyanis jóizléssel nem lépett rá a frissen vetett fűnek látszó területre, afféle EBESZmegfigyelői státuszban egy nagy félkörben a járdáról követte az eseményeket.

Volt még a színpadhoz közel oldalt egy kisebb csapat hivatalos tapsoló, önkormányzati slepp, sajtósok, beszédírók, a polgármesteri kabinet alkalmazottai, szám- és számlaadói.

Az ellentüntetők 20-30 fős csoportja udvariasan távolabb állt, kordonra, rohamrendőrökre ellenük nem volt szükség, nem akarták tönkretenni, a jobboldali ellentüntetők jószokásához hasonlóan szétkiabálni, netán megverni a rendezvénnyel szimpatizálókat.

Az, hogy az ünnepség ilyenformán állt fel az önkormányzat felelőssége. A  rendezők, ha a rendőrség nem is intézkedhetett,  simán megtehették volna, hogy az érkezésekor a "normális" közönséget engedik színpad elé, és a "gárdistáknak" oldalt biztosítanak helyet. Nem így történt, sőt a gárdisták a teljes színpad előtti teret megkapták,  bevonulásuk, zászlóhajtásaik, katonai vezényszavaik láthatóan egyeztetetten benne voltak a forgatókönyvben, tehát az tagadhatalanul az ünnepség hivatalos részei voltak. 
 S ha ezt az ünnepséget a zuglói önkormányzat szervezte, és az önkormányzat jelenlevő szervezői, polgármester-helyettesei, képviselői, kerületőrsége, rendőrsége nem akadályozza meg, akkor bizony azt kell mondanom, hogy a Jobbikos-Gárdás felvonulást az önkormányzat szervezésében láthattuk.

S ha ott láthattuk, akkor bizony azt mondhatjuk, hogy az Önkormányzat jelenlegi vezetése azonosult ezekkkel az eszmékkel amit a gárditáknak látszók képviselnek. Ez nem új jelenség, hisz Rozgonyi és Ferdinandy alpolgármester gárdisták gyűrűjében avatták a rovásírásos helységnév tábláinkat,és sorra  jobboldali, a Horthy korszakban kérdéses politikai szerepet játszó,  de minimum megosztó utca és térneveket választanak:  Wass Albertet, Tisza Istvánt, Teleki Pált. Az Önkormányzat eltért a választói akarattól, hogy Fidesz-Kdnp-s vezetésű legyen.