Elsőként is az ígért kerületi átvilágítás teljes anyaga:
https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=explorer&chrome=true&srcid=0B14LttWJ53JmYTQ3NDU4NWQtOGVkMy00NzQ4LWFkNGUtMjYyNDcwNGQ5ZmQy&hl=hu
Kíváncsi vagyok a tanulmányt elolvasván tesznek-e érdemi lépéseket. (Nem mintha, aki nyitott szemmel jár a hivatalban ne látta volna magától is a tanulmányban leírtakat ) Már azon túl, hogy még a Városüzemeltetést és az iskolák karbantartását felújítási munkáit is ezentúl az egyre inkább kisgömböcé növő Vagyonkezelő átláthatatlan bugyrában intézik, mint azt a januári testületi ülésen eldöntötték. Cinikus lépés.
Igen, jól olvasták. Mint ez a január végi kerületi intézmények költségvetésének tárgyalásakor kiderült immár az óvodák, bölcsődék, az iskolák legegyszerűbb gyors karbantartást sem rendelheti meg az adott igazgató, ezt is Vagyonkezelő Zrt. intézi. Az eredmény máris látható: a tízperces, tízezres költségű dugulás elhárítás napokig húzódik és okoz végül százezres kárt és hónapos kellemtelenséget az iskolának. Nem mellesleg a Vagyonkezelő egyelőre hárítja a megkereséseket, állítólag őt még nem bízta meg a feladattal a polgármester.
A háromnapos intézményi költségvetési egyeztetésből két napot tudtam végigülni. Igen tanulságos volt. A saját intézményükben nagy hatalmú , tekintélyes igazgatók komoran, alázattal, engedelmes diákként bólogattak. Nem csoda, kettőt is simán leváltottak közülük tavaly, köztük a kerületi iskolaigazgatók tanácsának vezetőjét. Minden indoklás nélkül.
Azért jó páran fogalmazták meg, ki óvatosabban, ki merészebben, egy-egy dologgal kapcsolatban az ellenvéleményét.
Az igazgatók nem értettek egyet a hatáskör átcsoportosítási döntéssel. Mint elmondták, a Vagyonkezelő az elmúlt évben leszerepelt, eddig se nagyon, de ma már senki nem bízik benne. Az intézményvezetők - nem csoda ez - jobb, felelősebb gazdái a gondjukra bízott épületnek, mint a Vagyonkezelő. Ismerik az épületet, bejáratott, megbízható emberekkel dolgoznak. A központosított karbantartás, felújítás nem költség-kímélő, mi olcsóbban, gyorsabban, megbízhatóbban tudjuk elvégezni a karbantartást, a apróbb felújításokat mint a Vagyonkezelő Zrt. - indokolta felháborodást az amúgy a kerület vezetésével kiemelten jó viszonyban lévő Záborszky úr, a zeneiskola igazgatója. Egy másfél milliós kerítés felújításra ők 8 milliós árat hoztak, mégis velük kellett dolgoztatnunk.
A közalkalmazottakra, tanárokra láthatóan nem terjed ki a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Tavaly már megvonták az évi 50.000 forintos Cafeteriát. Idén megvonták a havi 8000 forintos étkezési hozzájárulást és idén már nincs jubileumi jutalom sőt az Október 23-i jutalom is teljes megvonásra került. (ha jól látom lassan már csak a Vagyonkezelő igazgatója az, aki jutalmat kap) A helyi bérlet is megvonásra került, sőt ezentúl a havi 5000 forintos étkezési hozzájárulást is csak az iskolában ehetik le. Emiatt mindenütt különösen nagy a felháborodás.
A jutalmak a hivatali céltartalékba kerülnek. A polgármester ezentúl kézből eteti majd az intézményeket. Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére.
A megszorítások a közalkalmazottak, a gondozónők, óvónők, tanárok, a technikai személyzet elszegényedéséhez, motiváció vesztéshez, a tehetségesebbek pályaelhagyásához, azaz színvonal csökkenéshez vezet. Az iskolák láthatóan megszenvedték a 10%-os tartalékképzést. Egyszer elmegy, de hosszú távon lehetetlen, az az intézményhálózat lepusztulásához vezet - mondták. Az elmaradt felújítások idén újra elmaradnak. Eddig minden évben önerőből kifestettünk 4-5 tantermet, de a 10% miatt erre tavaly nem volt keret, idén sem lesz, panaszkodott a Teleki gimi igazgatója. A tendencia következményeként a kerületi intézmények épületei egyre jobban, egyre gyorsabb ütemben pusztulnak le, üzemeltetésük fenntartásuk és egyre drágább, távolodó felújításuk aránytalanul többe kerül majd. - hívta fel sok igazgató a figyelmet.
A Mező Ferencben méteres darabokban szakad le az álmennyezet, a korszerűtlen fűtés miatt nincs húsz fok nemcsak a folyosókon, de a teremben sem, ahol a diákok ülnek. A Hajósban tégláig kopott a külső vakolat, brutális fűtésszámlákat generálva.
A 10%-os elvonás kiéheztette az intézményeket. Leginkább a dologi kiadások, eszköz beszerzések látták kárát. Nem tudták pótolni a fogyó eszközöket, a bölcsikben ovikban a textilek, játékok pusztulnak le. "Elhasználódott eszközeinket pótolni kell, balesetveszélyesek, nem javíthatóak " - áll rendre a vezetői levelekben. A szülők morogva, jóképet vágva tesznek be egyre többet. Visznek immár nem csak tisztaságcsomagot, WC papírt, szalvétát, de takarítószert, és fizetnek nem egy helyen hozzájárulást, plusz osztálypénzt. Az Egyesített Bölcsödék 11 bölcsije mindösszesen 1.498.000Ft-ot mert kisértékű eszközökre kérni. Gyerekjátékra, kisszékre, porszívóra, pólyázóasztalra. Ezzel szemben a képviselők mobiltelefonjaira a hivatal 1,8 milliót költött, legfőképpen azért, mert gyerekes szerénységükben jópáran IPhone-t vettek maguknak.
Az alapvető dolgok az iskolákban is kifogyóban vannak, a Herman Ottóban már alig elég a tányér és pohár az étkeztetéshez, harminc éves székek törnek össze a tanárok alatt. A Munkácsiban 14 éves számítógépeken próbálnak informatikát tanítani, sokszorosan igénybe véve a tanári, rendszergazdai munkát. A könyvtári állomány mindenütt elöregszik, elévülté válik tartalmilag, harmincéves könyveket celluxoznak össze, de, cserébe - van ám nagy öröm, - kapnak Magyar hírlapot és Magyar Nemzetet.
A kötelező rendezvényekre utaztatás is sok költség. Nem várhatjuk el a tanártól, a szülőktől, hogy utazási költségeket a saját zsebéből állja. Egy egész tanítási napunk rámegy egy-egy polgármesteri beszéd meghallgatására, a drága zenés csinbumm cirkuszra. - morgott sok igazgató a központi rendezvények miatt.
Az intézmény vezetők többsége pedig mindent megtesz. Ők és a gondozói, óvodapedagógusi, tanári kar sőt a szülői közösség is igazán a sajátjának tekinti az épületet - egy leeső csempe nem kerüli el a figyelmüket. Ez nem csoda, hisz az ő gyerekeik nőnek ott fel. Díszítik, kifestik, takarítják - teszik ezt a hétvégén, a szabadidejükben közösen. A szülők néha sok százezres, milliós munkákat is megcsinálnak. A sulik kiadják a tan és tornatermet, pályákat, reklámhelynek a kerítést. Spórolnak ahol lehet. Ha megspórolhatnak tízezer forintot, akkor megteszik, minden forintnak számtalan helye van. Egy plusz projektor, egy plusz könyv a könyvtárnak, egy rendbe tett csap, egy plusz kirándulás, egy jutalomkönyv egy kiemelkedő diáknak.
Kovács Balázs alpolgármester mindezt nem érti. Szerinte az iskolák a pénzköltés és pazarlás helyei. Igaz, nem ő ül húszéves széken, tanít tizenéves számítógépen, neki vadiúj Ipodja van, nem ő utazik rázós trolin jegy nélkül harminc gyereket kísérve. Ő félórát váratja a taxit a hivatal előtt. Mindkettőt az önkormányzat pénzéből.