Ha életre nem is kelt, az bizonyos, hogy az elmúlt évben többször is átadták és bőven költöttek rá. Megszemlélték, gyeptégláztak hóesésben, avatták négyesben, kettesben, megáldották, leleplezték, és ahogy egy jó Udvari Harsonától elvárható a Zuglói média minduntalan tudósított róla.
(ha tetszett az írás kéretik lájkolni, megosztani!)
Mindösszesen ráköltöttek 334 millió forintot. (plusz a templomtoronyra adott eddigi 40 millió) Tulajdonképp a rég elmaradt parkrendezést, rendbetételt pótolták. Ez önmagában érdem. A közvetlenül templom bejárata előtti rész kifejezetten jól néz ki, elég is lett volna.
Sajnos a nagy tenni akarásban kivágtak harmincegynehány nagyobb fát, leraktak sok száz négyzetméter műkövet, építettek egy fantáziátlan de zajos szökőkutat, letettek egy tucatnyi padot, a meglévő szocreál nőalak mellé még egy hasonló ivókutat is adott a bolgár önkormányzat.
Hogy mi került ezen 334 millióba, nem tudom. Az tudom, hogy a közbeszerzést trükkösen kétfelé szedték,hogy az értékhatárokat gondosan a nyílt közbeszerzés 150 milliós határa alatt tarthassák. Azt is tudom - bár a Zuglói Újság csak a megnyert pályázatokról ír - hogy a kerület pályázott a főváros KÖZ-TÉR pályázatán a Bosnyák tér terveivel, de nem kapott egy vasat sem. Mert ez a terület nem igazán alkalmas térnek, azaz nem érdemes rá költeni. A tér ugyanis nem itt van.
Végül is a fák kivágása után lett egy nagy üres, árnyék nélküli placc, ahol nem nagy élmény lenni. Drága és rideg akár egy CLS Mercédes. A barátságtalan fények ,a zajos szökőkút még azt is elzavarja, aki megpróbálná otthon érezni magát. A tér hangulattalan, ez nem pénz, ez ízlés kérdése.
A kialakított placc ugyanis több ok miatt sem tud térré válni, még csak igazi közparkká sem. Egyrészt nem veszik körbe boltok, étterem, nincs a közelben cukrászda, egy söröző, amely kitenne pár asztalt. Másodrészt nem veszik körbe lakóépületek sem, nincs lakó aki leslattyogna a kutyával. Harmadrészt nincs rajta átmenő forgalom, hisz a gyalogos áramlás útvonalából lényegében kiesik. Mindezek okán a tér néptelen.
Egy sehonnan sehová vezető ösvény vezet, - immár műkövön - egy templom kőfala és egy fölé hajoló nyolc emeletes ocsmány irodaház homlokzatának falansztere között, melyek, most hogy a fákat megritkították különösen kellemetlen szélcsatornát alkotnak.
Most 12 millióért próbálják télvíz idején belakni, elismerésre méltó, de reménytelen vállalkozás. A hétköznap eleve esélytelen, vasárnap délután pár tucat ember lófrál, a nemzetiségiek és családtagjaik nézik saját produkcióikat, kivezényelt önkormányzati alkalmazottak fagyoskodnak, pálinkáznak. Pár lakó is körbenéz, aztán gyorsan odébbáll.
A mostani hétvégén a nemzetiségiek kaptak " lehetőséget", hogy megtöltsék a színpadot és a teret. Ők igyekeztek, de a ruszin néptáncosok és népzenészek, be kell látnunk, nem azok, akik jelentős számú közönséget hoznak.
Ez a zöld izé középen az advent, mögötte a templom szigorú terméskő fala.
Dübörgő forgalom. A bódékat kezdő rendezvényként ingyen adjuk a vállalkozóknak. Talán így megérte. Nekik.
Az igazi Bosnyák tér meg maradt ott és úgy, ahogy eddig, és ahogy harminc éve télen nyáron kinéz.
A rozsdás drótkerítés és a sehová vezető sínpár által létrehozott senkiföldje úgy vágja ketté a Bosnyák teret, mint fénykorában a berlini fal Berlint.
. A füstöt fújó, zajt köhögő lerobbant buszok között a piacra tartó nyugdíjasok vonszolják utánfutóikat, kockáztatják életüket a töredezett zebrán. Túlélésre játszva lehajtott fejjel húznak a buszra váró fagyoskodó átszállók és a mindenféle illegális árusok, gyanús alakok között. Ezen a téren mindenki igyekszik amilyen gyorsan csak lehet túljutni.
A tér egyik felén az átszállókat kiszolgáló kisboltok, vegetáló ruhaboltok. Odébb az eladott és lerombolt Sport és Szabadidőközpont távolabb a tanuszoda hűlt helyét veri fel a gaz, az előző ciklus ostobaságát hirdetve. A 30 éve semmit sem változott piac, a lángossütő és a BKV konténerek mögött ott a park, aminek a szebbik részét kisajátította a templom, (még soha senkit nem láttam a privát kertjükben, igazi keresztyénhez illő jó cselekedet volna visszaadni a köznek) másik oldalon a BKV Remiz, aminek már rég valahol Kőbányán, iparterületen kéne lennie. A 44-es villamosnak csak a sínei maradtak, a beígért metró sehol.
El kell ismerni, a "bosnyák" nem tér, ez csak egy kereszteződés. Tán nincs tér a fővárosban, ami ennyire nem változott, azaz csak pusztult az elmúlt negyven évben. A Bosnyák tér a főváros és a kerület, a tehetségtelen városvezetések közös szégyene.
A múlt hétvégén Óbudai főtéren koriztunk és este, mert jó hangulat volt, visszamentünk. A teret hangulatos műemlék épületek veszik körül, van amelyikben száz éve vendéglátás folyik. (Elismerem, ezzel az adottsággal nehéz versenyezni, mindazonáltal nem oly rég még a hivatal autói is parkolhattak a téren) A teret Krúdyt idéző macskakő borítja, barátságos, emberléptékű szobrok, hangulatos melegfényű kandeláberek állnak. Pici, de ingyenes jégpálya vonza a térre a környékbelieket, körülötte rengeteg árus. A tér zárt, beszorul a a gyerekzsivaj, a forraltbor, a sült kolbász illata. Az intim tér tele sétáló jókedvű emberekkel, a színpadon a Makám húzza, a közönségben feltűnik Bús Balázs polgármester és bár adventi gyertyagyűjtés alkalmából Varga Mihály miniszter is színpadon szónokol, Bús nem megy fel vele a színpadra. Na, ez már valami.