Aki véletlenül nem hallotta volna a Lehet Más a Politika útja két felé ágazott.
Jómagam azt gondolom ez nem tragédia. Bár céljainkhoz más stratégiát tartunk célravezetőnek alapértékeinkben nincs nagy eltérés, mindannyian hisszük, hogy Magyarország, esetünkben Zugló ennél többet érdemel.
A kiválás legfontosabb oka a nyomás, melyet a hatalomba visszatérni vágyó társaság helyezett közösségünkre. Emellett a párt persze megváltozott az elmúlt négy évben, a baráti magból országos szervezetté váltunk új emberek százaival, vidéki szervezetekkel, szükségszerűen új hangsúlyokkal - és ez így van rendjén.
És igen, büszkék kell, hogy legyünk arra, hogy nem bírtuk. Nincs az arcunkon rinocérosz bőr, nem tart össze minket a pénz, az állások, a zsiványbecsület, a feltétel nélküli lojalitás, merev hierarchia, a vezér, egy erőszakos kiskirály iránti engedelmesség. Ezt a pártot önálló, szabad akaratú emberek alkotják.
Jelentem a kerületi LMP-s csapat egyben, a "zuglói banda" (by Schiffer) intakt, lelkesebb, aktívabb és harapósabb mint valaha. Az aktív munka mágnesként vonzza a kerületieket, hétről hétre újabb szimpatizánsokkal növekszünk. Várunk mindenkit, aki tenni akar a kerületért.
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük: az elmúlt két évben bebizonyítottuk, a kerületben mi képviseljük az aktív és hiteles ellenzéki politizálást. Ha lehet konstruktívan (Helyi Értékvédelmi Rendelet), de ha kell a legkeményebb konfrontációk felvállalásával. ( A szakrendelő ügyében demonstrációk szervezése, oknyomozás, adatkikérések, feljelentések korrupciós ügyekben) Nem hagytuk és nem hagyjuk, hogy Zuglóból Abszurdisztán legyen. Mi itt lakunk!
Én Zuglóban erre szövetkeztem ezzel a csapattal és több ezer választóval 2010 októberében, és ezen eszem ágában sincs változtatni.
Továbbra is hiszem, hogy Lehet Más a Politika, és ezért dolgozom a jövőben is az LMP keretein belül.
Végezetül megosztanám Önökkel Gajárszky Áron XI. kerületi képviselőnk pár gondolatát:
Pártok szétválására számos példa akad a demokráciák történelmében, de az igen ritka, hogy mindkét utódszervezet életképesnek bizonyuljon, s legalább az egyik ne tűnjön el a Parlamentből a következő választásokon. Ehhez képest, ha az LMP alapítóiban valóban annyi felelősségtudat és szürkeállomány halmozódott fel, ahogyan azt szeretjük hinni magunkról, akkor megtörténhet az, hogy mindkettő fennmarad. A Platform kiválásával ugyanis olyan helyzet állt elő, hogy az ellenzéki politizálás mindkét forgatókönyvét végre hitelesen tudja képviselni valami a magyar Országgyűlésben.
A platform ugyanis deklaráltan egy baloldali zöld pártot alakít, ami vélhetőleg a német szociáldemokratákhoz lesz programjában a legközelebb. Egy ilyen, korai összefogásra is hajlandó médiaképes párt, ma óriásit szakíthat a gomba módra szaporodó, de korlátozott lehetőségekkel bíró ellenzéki formációk között. Majtényi László mondta, hogy bárki leválthatja a kormányt, kivéve a jelenlegi ellenzéket. A DK szavazói leginkább Orbánt akarnak takarítani, s azt ők is be fogják látni, hogy ez sokkal könnyebb egy helyes-okos-hiteles (!!!) Karácsony Gergő égisze alatt, mint egy igen karizmatikus, de milliók által főgonosznak látott tehetség által megtestesített/terhelt formációnak. A 4K! a Magyarországon hiányzó szociáldemokrata űrt szeretné betölteni, azonban a Platform pontosan ezt tudja majd kidolgozott programmal, ráadásul a Parlamenten belülről szállítani.
Ami az osztódást kiváltó Haza és Haladással terhelt Együtt 2014 formációt illeti, bizony itt fog elválni a szar a májtól. A formáció népszerűsége újra felszárnyalhat a Platform csatlakozásával, de ha zöld barátaim nem kérik meg ennek az árát gazdaságpolitikai és személyi kérdésekben, akkor könnyen a rövidebbet húzhatják. A bankszövetség (Felcsuti Péter) és az LMP gazdasági programja (Scheiring Gábor) aligha egyeztethető össze. Az E14 ugyanis az LMP cinikusai szerint a civil máz, amivel leöntötték az egyébként ehetetlen és romlott szocikat. Mint Szanyi Tibor is találóan jegyezte meg, van abban valami bizarr báj, amikor a Bárándy család tárgyal mindkét oldalon és - teszem hozzá én - eközben Schmuck Andor is ott ül az asztalnál. Az első kérdés, hogy a Platform és az E14-el együtt elég erőt tud e felmutatni majd a kormányváltáshoz. Ha erre a válasz nem, akkor szocialistákkal kialakított választási együttműködés dönti majd el az új párt sorsát. Ha programban és a hiteltelen arcok hátrahúzásában megkérik az árát annak, hogy hitelesítik a végsőkig lejáratódott szocialistákat, akkor életben maradhatnak. Kiszorítani őket már nem maradt idő. De szerencsés-e azért harcolni, hogy Simicska Lajost és körét ismét Puch László és köre váltsa fel, gyógyítható-e a pestis kolerával? Rossz alku esetén pedig egyszerűen átmehet a szavazótáboruk az erősebbhez, illetve akinek ezt nem veszi be a gyomra az visszafordul a másik zöld párt, az LMP felé. De mi is lesz addigra velünk?
Minden ellenkező jóslat ellenére, az LMP szavazóbázisa a novemberi döntés óta nem csökkent a közvélemény-kutatások szerint. A pártban az utóbbi hónapokban intenzív hálózatépítő munka indult meg, éppen azért, hogy javítsuk a társadalmi beágyazottságunkat, s az önálló politikai pólust a Parlamentben tudjuk tartani a 2014-es választások során is. Óriási megkönnyebbülés nekünk is, hogy mostantól nem árulunk zsákbamacskát. Aki vevő a mi mozinkra, az évtizedekre szóló bérletet fog venni. Az érdemi cél, hogy 2014-ben ne Orbán térjen vissza ismét, hanem egy új és hiteles elit kerülhessen hatalomra.
A csábítás nagy volt és nincsenek illúzióink a felől, hogy az önállóság a nehezebb út. Viszont a maradókban nagyon erős az a fajta küldetéstudat, ami káros kétpólusúságot egy ökopolitikai harmadik, állhatatos építésével kívánja meghaladni. (Ezzel lehet átlépni azt a logikát, ami kritika nélkül mindent eltűrt, hogy a démonizált másik oldaltól "megmentse a hazát". Ezek az önbeteljesítő jóslatok vezettek az elmúlt 10 év tragikus eseményeihez, amibe a szélsőjobb megerősödése ugyanúgy beletartozik, mint a zavargások, vagy a kétharmados megőrült királyának most kiépült Nemzeti Együtt Nem Működés Rendszere.
A két párt sikeres jövőbeni politizálásának kulcsa a hazai politikai kultúrában szokatlan módon, tehát épp a kényszerű együttműködésben és a másik szándékainak és céljainak elismerésében rejlik. Elsődleges küldetésünknek tekintettük a hazai politikai kultúra megjavítását. Az tiszta nyereség, hogy a csalódott választóinkat, mostantól egy másik zöld ajtóhoz tudjuk tessékelni. A kihívás abban lesz, hogy a másik párt céljait, és szándékai tisztaságát megkérdőjelező megjegyzéseket minden esetben visszautasítjuk e. Ezzel ugyanis garanciát vállalunk egy másik pártért, ami egy hiányzó gyakorlatot hozna vissza a belpolitikába. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor valóban új, reménykeltő fejezetet nyílik Magyarországon.