Az LMP óriásplakát kampányba kezd. Most, így hirtelen, három kommunikációsan elvesztegetett év után, 20 millióért. Megjelentek az LMP körül a hullarablók.

Kampány nincs, az őszre tervezett, a kongresszuson beharangozott országos kampányról már szó sem esik. Az óriásplakátok pedig önmagukban,  egyéb ATL, BTL kampányelemek, kitelepülés  nélkül nem többek látszatcselekvésnél,  semmibe lőtt petárdáknál, lendületes pénzköltésnél. Tavasszal az Aranytalicska kampány továbbvitelére sajnált a választmány 5 milliót, mint ahogy az országos újság kiadását is leszavazta, egy évig akadályozta a kommunikáció ellen beoltott Csiba-Schiffer páros. Aztán persze mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy a fotójuk benne legyen.

Most, hogy már nem vagyok ott, szabad az ámokfutás. Az első áldozat az LMP logója, a sétáló emberke lett, aminek büszke társtervezője voltam 2009-ben. (2010  őszén az önkormányzati választások kommunikációs agymenése idején belső  aláírásgyűjtésbe kellett kezdeni, hogy a szexiség jegyében ne változtassák a betűket liláskékre,  a harsányzöldet mindazonáltal sikerült butazöldre átbarmolni.)

Tulajdonképpen igazuk van. E döntés  nem más, mint igazodás valósághoz, hisz az LMP három év alatt egy métert sem jutott előre, értelemszerűen nem jelképezheti egy mozgásban lévő ember. A logóból az ember kivétele egyben afféle freudi elszólás is, hisz az LMP-ből lassan tényleg eltűnnek, folyamatosan lépnek ki az emberek. Én annak idején kifejezetten szimbolikusnak tartottam, hogy a mi logónk az egyetlen pártlogó, amelyikben AZ EMBER megjelenik, leonardói módra harmonikus középpontja, a szimbóluma.

Az új logót, arculatot a tavasszal kinevezett "szintén zenész" baranyai  (mára a baranyai csapat foglalta el az LMP pártigazgatói, hálózatépítői, pártpénztárnoki és "művészeti vezetői" pozícióit) "művészeti vezető" tervezte, aki a röpke háromnegyed év alatt  elefántcsonttornyába visszavonulva havi fixért arculatot tervez, bár mindezidő alatt képtelen volt egy kampányt kitalálni, vagy akárcsak egy általános szórólappal, brosúrával a területi szervezetek alapvető igényét kielégíteni.

Az hogy mennyire bölcs dolog egy párt négy éven át sok munkával bejáratott logóját három hónappal a választások előtt megváltoztatni, arról bármilyen kommunikációs szakembert megkérdezhetnének, vagy ahogy az első sajtófőnökünk mondta volt, olvassák el egy marketing-tankönyv első oldalát.

És táádáám,  itt az eredmény. Arctalan, magyartalan, zavaros, nehezen értelmezhető, az érzelmekre nem ható mosópor reklám. 360 darabot csináltatunk (bocs, csináltatnak) belőle 20 milláért. ( megjegyzem, ha, ahogy javasoltam annó, feleennyi plakáttal, elektronikus médiával megtolják a népszavazási aláírásgyűjtést akkor 2013 tavasza az LMP népszavazásáról szól)

Hogy ki tervezte, a művészeti vezető, a nemrégiben felvett újabb grafikus, a kommunikációért felelős cég, netán  az új kommunikációs igazgató, vagy annak cége? Nem tudni. Dicsekedni egyik sem fog vele, az tuti.

Mert lett kampányigazgató is, a Whitby kft. egyik tulaja, Gimes Gergely. Sose láttuk előtte, mindezidáig ennyire fontos volt neki az  LMP, az ökopolitika.  Ők  amúgy a Political Capitallal 2010-ben már megmutatták hová tudnak egy pártot, az MDF-et juttatni. Somogyi Zoli  még sikeresen visszakapaszkodott az elemzői világba  (meg az ATV-be), de az MDF-et elnyelte a kudarc. Az idén alapított cég, mely  értelemszerűen politikai kampányt még nem csinált,  a rossznyelvek szerint havi 600 ezerért , mások szerint  havi 1,2 millióért dolgozik.  És ennyiből erre futotta.

Azt hogy van pénz biztosan jelzi, hogy újra megjelent az LMP mellett Fabrícius Gábor. Bár az elmúlt három évben még egy szórólapot sem tervezett a pártnak, most hogy a kampányfinanszírozás fideszes trükkje akár 600 millió forint átláthatatlan elköltését is lehetővé teszi   a reklámszakma fenegyereke egyből ismét az LMP mellett termett. Ennyire már érdemes rámozdulni. Ő valamilyen ismeretlen procedúra végén nemrégiben kommunikációs igazgató lett.

Bár 2010-ben az általa lerakott kreatív ötletek még az LMP akkori amatőr kampánystábját is a sikítófrászig juttatták  (nem is használtuk őket) ez most senkit nem zavar.  Fabrícius végül kárpótlásul, Schiffer erőltetésére, az LMP SonyBravia utánérzéses filmjét rendezhette meg amatőr színvonalon,  de profi árért. Az akkori kudarc és a méretes füllentés, miszerint ő volt a 2010-es kampányban az LMP kommunikációs tanácsadója, ő áll a kampány mögött,  http://nol.hu/belfold/20100710-fabricius_gabor_az_lmp_epiteserol,  a beképzelt sajtónyilatkozatok  nem zavarta Schiffer Andrást, hogy a szokásos személyi politikáját hozza.   Nem baj ha béna, ha leszerepelt, nem bizonyított, csak bizalmas, haver legyen.

Mind a cég, mind a kampányfőnök, mind a kommunikációs igazgató kinevezése teljesen fű alatt folyt, a nyári kommunikációs igazgatói pályázat eredményéről azóta sincs hír. Elvitte a cica.

A módszer ismerős, hiszen a jelenlegi kormány  (és Papcsák Zuglóban) hasonlóan működik, és a végeredmény is borítékolhatóan hasonló: közpénz pazarlás,  túlárazott, rossz minőségű termék, jól járó haverok.

Az LMP tagságának javaslom, tegye azt, amit ilyenkor az LMP tenni  szokott. Hivatkozva a fennen hirdetett, a kormánytól , másoktól elvárt ÁTLÁTHATÓSÁG elvünkre, kérje ki a szerződéseket, kérdezze meg volt-e nyilvános pályázat e pozíciókra, kérje hogy azok anyagai és a döntési mechanizmus legyenek (párt)nyilvánosak.  Megjegyzem, az LMP belső üvegzseb adatai a tisztújítás óta, többszöri kérés ellenére sem frissültek.  Jelenleg semmivel sem működünk különbül mint Orbán - Simicska - Habony vonal. Bár ők legalább eredményesek.

Az UFO emberek mellett felhívnám a figyelmet  a részeg melóssá változtatott logóra, illetve az akkori és a mostani plakát hasonlóan magyartalan szórendjére.

A Fabrícius tervezte kreatív ötletek, szlogenek. Szerencsére nem valósult meg.

A 2010-es országgyűlési kampány kreatív vonalát végül én találtam ki,  anyagait, plakátjait, szórólapjait végül is (Karácsony kampányigazgató és Sánta kreatív igazgató páros helyett) rohammunkával én terveztem meg. A jelölteket is mind én fotóztam. Szimpatikus, sok helyről jött emberek sokaságát, közösségét akartam mutatni, mert akkor ilyen volt az LMP.

A cél a sokarcúság, a "generációs párt" stigma levetése és pozitív kisugárzás, közösség mutatása volt. A design visszaköszönt a citylightokon, a jelöltek szórólapjain és a Lehet Más Budapest és a Lehet Más a Vidék plakátokon is. És még egy kis humort, és abban fontos üzenetet is sikerült belecsempészni.

A kreatívról szakmai kritikák ITT olvashatóak. A kampány második felét az én kreatív ötletem alapján Fatér Barna tervezte meg, Fabríciusnak, mint tanácsadónak a hírét-hamvát se láttuk. Megjegyzem, a képen szereplő akkori képviselőjelöltek, szimpatizánsok fele már elhagyta az LMP-t. 

Hogy az új stáb sikerdíjért dolgozik-e nem tudni, mindenesetre én a választmány helyében először pár  időközit bíznék rájuk,  és ha sikerül  ezeken bizonyítaniuk, megugrani az 5%-ot, akkor adnék nagyobb összeget a kezükbe.

Plakátot rendelni, médiát foglalni persze könnyű, a ravasz kreatívok ilyenkor azzal a mézesmadzaggal ejtik át a reklám világát nem ismerő naív ügyfelet, hogy ők ingyen terveznek. Persze, mert a plakátcégek, a nyomdák jelentős összeget, akár 20-30%-ot is visszacsorgatnak.
 Plakátrendelés ügyben amúgy már ejtették át az LMP-t az önkormányzati választások idején. A zuglóiak  talán még emlékeznek a Mogyoródi úton elhelyezett Jávor Bencés Tiszta sorra. Az elbaltázott önkormányzati választásra ráment a vidéki beágyazódottságunk, kb. két fővárosi közgyűlési helyünk, a mérleg nyelve lehettünk volna Budapesten. Tanulhattunk volna belőle. De  az LMP nem tanulékony párt.