Fantasztikus hangulatú focimeccseken vettem részt múlt héten!
Magyar és külföldi csapatok mérték össze erejüket: Zugló testvérvárosai, a lengyel Raciborz, a bulgáriai Veliko Tarnovo, a cseh Opava, az erdélyi Alsórákos és Csíkcsicsó kiskamaszai csaptak össze a BVSC az MTK, a Fradi, az UTE, a Soroksár és a KISE U 13-as csapataival.
Tizenkét csapat, több mint százharminc lelkes gyerkőc kiabálása át töltötte meg három napon át a Kövér Lajos utcai sporttelepünket. A csapatok a műfüves pályákon körversenyben mérték össze erejüket, és ami legalább ennyire fontos: ismerkedtek meg egymással.
Mert ez a legfontosabb, a Varga Zoltán Emléktorna (ezen a pályán állt meg a szíve a híres focistának) alkalmat ad a testvérvárosi kapcsolatok valós tartalommal megtöltésére, arra, hogy e települések lakói, fiataljai megismerhessék egymást, akár életre szóló barátságok alakulhassanak ki. A tavaly nyári közös táborozáskor kialakuló barátságot mutatja, hogy a raciborzi diákok karácsonykor játékokat, sportszereket gyűjtöttek az erdélyieknek és el is vitték nekik.
A kiskamaszok számára láthatóan életre szóló élmény ez a budapesti pár nap, a 20-20 fős delegációknak a foci mellett városnézést, cirkusz és állatkert látogatást is szervezett a programot bonyolító Sport és Rendezvény Szervező cégünk.
Az alsórákosiak iskolai tornatanár edzője lelkesíti a csapatát. Az iskolai csapatok keményen helyt álltak a budapesti klubok "profi" csapataival szemben.
A BVSC ZUGLÓ ifjai az UTE -OPAVA mérkőzést nézik
A BVSC - bár a szakosztályvezető és edzőcserék kapcsán sok szülői panasz jött hozzám - az elmúlt években igen sokat invesztált a pályáiba, az utánpótlás nevelésbe. Ha bringázunk a Rákosrendező felé, mindig telik a pályáik lelkes gyerkőcökkel.
A raciborziak fújnak a meccs után.
A felső sziléziai kisváros tán az egyik legrégebbi testvérvárosunk. Városuk 800 éves évfordulójára rendezett ünnepség sorozaton tavaly egyedül képviseltem Zuglót, ami igen kínos volt, hisz a többi testvérvárosukat mind polgármesteri szintű delegáció képviselte. Abszurd, hogy a 21 fős testületből és a három alpolgármester közül senki, még a polgármester sem tisztelte meg őket részvételével. Mint ahogy most, a három napos kupán is én voltam az egyetlen képviselő aki megjelent, még a Testvérvárosi Tanácsnok úr sem méltóztatott kinézni.
Feltehetőleg hasonló diplomáciai bravúr vezethetett a berlini Steglitz-Zehlendorf kerülettel az évtizede meglévő, tartalmas testvérvárosi kapcsolat elhalásához, mára teljesen formálissá üresedéséhez.
Bár a kupát a Ferencváros nyerte, az
iskolai csapatok keményen helyt álltak a budapesti klubok "profi" csapataival szemben.
Alsórákosiak kapusa falujuk címerével.
A faluban tavaly előtt egy fantasztikus hetet töltöttem.
A pár ezer fős szinmagyar falú tradicionálisan mezőgazdaságból él, számomra, tősgyökeres budapestiként felejthetetlen élmény volt a vendégszeretetük, ízes beszédű magyarságuk, pityókás kenyerük, ordájuk, a borjúvágás, hogy reggelente a főutcán gyülekező csorda bőgése ébresztett.
A faluval, mely Zugló Alsórákos városrészének okán lett a rendszerváltozás után kapcsolatunk, két évtizede folyamatos és aktív a viszony, gyerekeik évente jönnek nyaralni a soltvadkerti táborunkba.
A másik erdélyi falu, Csíkcsicsó a Papcsák korszakban vált testvérvárosunkká, amikor is akkori polgármesterünk közpénzen megvette a volt katonatársától a házát, mely azóta is teljesen kihasználatlanul áll.
A bulgáriai Veliko Tarnovo fiataljai.
A bulgáriai városkából a XIX. században sok száz bolgárkertész költözött Zugló területére, mely akkor még leginkább Pest széli mezőgazdasági földeket jelentett. A bolgár ( migránsok) honosították meg Magyarországon a zöldségkertészkedés öntözéses, üvegházi módját. Az idősebb zuglóiak még emlékezhetnek a kerület szerte lévő alacsony üvegházakra, én az Amerikai úton a lakásunkkal szemben lévőre emlékszem, a lovaskocsival a piacokra friss zöldséget szállító, akcentussal beszélő bolgárkertészekre.
A tizenkét csapat és a szervezők a Kövér Lajos utcai pályánkon. A rendezés gondos és profi volt, remélem jövőre még többen lesznek!
