Schiffer András újra visszavonul. Döntését az LMP hiányzó szellemi hátországával indokolta. A párt az elmúlt években a politikai vákuum ellenére nem növekedett, nem sikerült az 5%-os határt átlépnie, sem építkeznie, a szervezetét országosan növelnie. Schiffer mindezeket nem érzi a saját kudarcának.
Csakhogy Schiffernek saját magának, személyiségének, kiszorítós hatalmi játszmáinak döntő szerepe van abban, hogy a párt itt tart. Tán maga sem vette észre, de az LMP egyszemélyes urává akart válni, ez lett a vége.
Az a szellemi hátország amit most hiányol, és ami megvolt, sőt 2008-2012 környékén még intellektuális élménnyé tett egy-egy LMP kongresszust mára teljesen megszűnt. Aki tudott elmenekült, visszament a civil világba, elment a Pm-be, a maradékot kiutálták, sőt kizárták az LMP-ből. És ebben bizony Andrásnak döntő szerepe volt.
Az LMP kamarilla politikával, a felek egymás ellen kijátszásával, (vidék -Budapest, Baranya-Csongrád) sztálini módszerekkel vezetése okán elvesztette a karizmatikusabb, önálló arculattal rendelkező képviselőit, vezetőit, szakértőit. Tulajdonképp mindenkit sikerült kinyírni, kiutálni, aki Schifferrel egyszer is vitába szált. A folyamat Vay Marcival, Lang Andrással, Ivádi Gáborral kezdődött, és az önállóan gondolkodni merő szegedi LMP-sek kizárásáig azóta is tart. A PM-esek távozása külön sztori, de jó néhányuk oldalválasztásában nem a szövetségi politika, hanem András primadonna viselkedése, autoriter, hisztiző frakcióvezetési stílusa volt a döntő. A PM-esekkel távozott az LMP intellektusának, szakértelmének, zöld, civil hátországának 70-80%-a.
Akik maradtak, a pártszakadáskor kiálltak Schiffer mellett, azok sem úszták meg, Vágó Gábor, Osztolykán Ági frakciótagok - mertek egyenrangúként vitatkozni - szintén a süllyesztőbe kerültek. (az én eltávolításom is ebben a periódusban történt)
A 2010-es frakció - tehetséges pártépítés
Aki pozícióba került 2014-ben, legyen az frakciótag, önkormányzati képviselő, elnökségi tag, párt vagy frakció alkalmazott az mind Schiffer kiválasztottja, lekötelezettje. A kiválasztásukban a lojalitás fontosabb volt mint a hozzáértés. Ennek a súlytalan, színtelen, pártkarrierben gondolkodó "pártelitnek" az okán az LMP a mostani politikai vákuumban sem tudott megnőni, mert új, értelmes, karizmatikus emberek láthatóvá tétele, netán behúzása - potenciális vetélytársak felépítése nem volt cél. András ezt szűrte le Szabó Timi és Karácsony "felemeléséből" és későbbi "árulásukból".
Ez az icike-picike mind megette. Jobbra Rauschenberger Péter az egyik alapító. A terepmunkára nem volt alkalmas/kapható, de kiváló koponya, igazi szellemi hátország volt, tulajdonképp ő rakta össze a párt 2010-es programját.
Elek István a konzervatív oldal egyik elismert gondolkodója szintén tag, a párt egyik bölcse volt. Ő neki is elege lett az LMP-ből.
A szegedi LMP kinyírása a legfrissebb példa, mind a tagság, mind a hiányolt szellemi háttér elűzésére. Az LMP ezzel a tipikus adminisztratív intézkedéssel, a kizárással és az azt követő kilépésekkel elvesztette a kevés létező megyei csapatai egyik legerősebbjét, a szegedi önkormányzati képviselőjét és épp azt a szellemi hátteret, akiket most Schiffer álszent módon hiányol. Mint valaki fogalmazott: a szegediek távozásával a szürkeállomány utolsó vonala ment el. A kilépők többek között: Horváth Csaba tanár, Málovics György, az SZTE-GTK oktatója, Margóczi Katalin ökológus, az SZTE-TTIK oktatója; Sarlós Ferenc, az MTA-SZBK tudományos főmunkatársa; Ilosvay György ökológus, az SZTE-JGYPK főiskolai oktatója; Tanács Eszter geográfus, az SZTE oktatója.
De mostanában nemcsak a szegediek, 
de mások is elmentek, például a Női Műhely több tagja, köztük Bárdos Rita, és Csiba Kata volt szóvivő, választmányi tag, aki jelenleg az Európai parlamentben dolgozik. Andrással ő is képtelen volt együtt dolgozni.
Csiba Kata 2014-ben az ATV-ben - sok munkával felépítve, elvesztve
Az LMP stagnálása nem csoda: a párt az elmúlt két évben semmiféle tömegrendezvényt, átütő akciót nem szervezett, nem állt céljában találkozni a szavazóival. Az LMP nem mutat erőt, fantáziát, nem viselkedik lendületes, fiatalos zöld pártként. A fiatalokat, az értelmiséget megszólító, a politikai gondolkodásnak, a cselekvésnek otthont adó szervezetként sem funkcionál. Az LMP nem épít közösségeket, nincs klubja, helyi közösségeket sehol nem épített az elmúlt években. Kíváncsi lennék hány (valós) fővel nőtt a tagság, hány városban van működő, netán lett új alapszervezete 2013 óta. A szimpatizánsi körrel alig van kapcsolat, meg kell nézni hányan lájkolnak egy-egy megosztást az oldalukon. (Jellemzően a zuglói LMP-nek nem egészen 400, a Civilzugló Egyesületnek 4500 kedvelője van a Facebookon)
A valaha fiatalos, intellektuális, demokratikus párt ma sótlan, hangulattalan, bürokratikus, a fortélyos félelem irányítja.
Érdemes idézni a kilépő szegediek, a kevés létező és működő megyei szervezet tagjainak pár mondatát:
„Úgy érezzük, ez a kizárási ügy messze mutat önmagán, az LMP ugyanis részvételiséget, demokráciát, átláthatóságot ígér a választóknak, de ugyanakkor ezek az alapelvek a belső működésében egyre kevésbé érvényesülnek. A pártban kiépült egyfajta állam az államban, valójában a pártvezetés közvetlen irányítása alatt áll minden, és a tagságtól függetlenül működik. Nincs lehetőség a közös gondolkodásra, a közös döntéshozatalra, amitől valóban más lehetne a politika”
Olyan amilyenné Schiffer András és a kreatúrája, berijája Vida Attila elnökségi titkár formálta. A saját képére.
Schiffer intellektusát, vitakészséget senki sem vitatja, de szimpátiát kevés emberben kelt. András arrogáns, hisztis, folyamatosan kompenzáló, nem szerethető figura - enélkül pedig nincs politikusi népszerűség. Vezetőnek bántó, türelmetlen, szinte lehetetlen együtt dolgozni vele.
Az LMP az elmúlt 3 évben arra ment amerre Schiffer akarta, ezért a kudarcot látva, de be nem ismerve, félúton bedurcizni és kiszállni, hátrahagyni a többieket nem túl tisztességes húzás.
Erős a gyanúm, hogy leghátul belső konfliktus, taktikai hátrahúzódás rejtőzik, ahogy 2012. januárjában is. Az aktív LMP tagokkal beszélve úgy tűnik, az immár másodszor eljátszott hattyú halála magánszámnak igencsak prózai oka van:
Az András által teremtett gólem, Vida Attila biztonsági őrből lett elnökségi titkár és hűbéresi csapata elszabadult, és immár nem csak azokat "tetűirtja", akikre András kilövési engedélyt ad, de teremtője ellen is fordult. András, mint ez a két héttel ezelőtti kongresszuson kiderült, elvesztette a kontrollt a pártapparátus és a megyei hűbéresek / kongresszusi küldöttek fölött, immár nem tudja érvényesíteni az akaratát a kongresszusokon. A koncepciós etikai eljárások lassan már őt is utolérik.
Schiffer primadonna, inkább akar egy 5%-os szemétdomb egyedüli kakasa lenni, mint egy 20%-os párt egy az egyenlők közüli vezetője. Az ő hihetetlen tehetsége, munkabírása mellett emberi gyengeségei, kegyetlensége, érzelmi éretlensége, hatalomtechnikai játszmái, egyben az LMP átléphetetlen növekedési korlátja. Mert ő akkor is ott lesz, akkor is ő mondja meg mi legyen-ki legyen, ha ott sincs a kongresszuson.
Én nagyon sajnálom, mert az LMP évekig a szívügyem, sikerre vitele, képviselete életem értelme volt, másrészt mert az LMP fénykorában a magyar politika nagy reménységeként, annak teljes megújítására is alkalmas lehetett volna.
Az LMP most már, amilyenné tette - Andrással, vagy nélküle lényegében mindegy - már alkalmatlanná vált erre. Kár érte.
