Izgalmas bejáráson, beszélgetésen (manapság workshop : ) vettem részt a Rákosrendező ügyében. A Főkertben dolgozó tájépítészek és a Fővárosi Rákosrendező Projekt iroda civileket bevonva azt próbálják kitalálni, miként hasznosuljon a terület, amíg a nagy "mesterterv" megszületik. Ez hozzávetőleg 2 év, mert a nyertes tervet tulajdonképpen teljesen átterveztetik. A tervről a Válasz online-ban Zsuppán András írt remek elemzést.

Szintén évekbe telik még amíg az állam megépíti az ígért 300 milliárd forintnyi közlekedési beruházásokat, pl. a hidat, rajta a 3-as villamos átvezetését, a kisföldalatti meghosszabbítást. Ez optimistán minimum 5 év. Ezzel párhuzamosan telkeket alakítanak ki és beruházókat találnak, akik a főváros feltételei szerint is látnak fantáziát a beépítésben. A főváros ugyanis azt reméli, minőségi, olcsó, részben szociális lakások is épülnek, miközben a beruházónak meg kell építeni a hiányzó műszaki és szociális infrastruktúrát is.
Szóval van itt egy röpke 10-15 év amíg a városlakók belakhatnák a majd 200 hektáros területet.

A Rákosrendező terület közepe, balra a képen kívül a vasútállomás, a tervezett felüljáró helye, jobbra a Vasúttörténeti Park. Középütt a föld alatt fut a Rákospatak, fölött a kis híd keresztezi a vágányokat.
Itt van az úgynevezett vadon, 20 hektárnyi mára teljesen beerdősült terület, amit amúgy is közparkként kívánnak a beruházásban megőrizni. Itt kéne megvalósítani a minden tervben szereplő tavat a Rákosrendező vizének visszatartásával. A patak jelenleg egy kb. 4-500 méteres alagútban fut át végig a vasúti sínek alatt. A "plató" pedig a Vasúttörténeti park alatti füves kissé dombszerű terület.

A Kapagyár egyik kisebb épülete. Vannak köztük régi, igényes, ipari műemlékként is megőrzendő téglaépületek, és balesetveszélyes tákolmányok is.
Szintén fantasztikus lehetőséget rejt az un. Kapagyár 9 hektáros területe. Eddig a MÁV birtokolta, de már évek óta alig használja. A területen tucatnyi csarnok, műhely, raktár áll, óriásiak és kisebbek egyaránt. Van ami használható, van ami balesetveszélyes, le kell bontani. A területet csövek hálózzák be, és az egészet angkori rom módra benőtte a növényzet.

A mostani megbeszélésen civileket kértek meg, hogy ötleteljenek, milyen hasznosítást tudnak elképzelni.
Csak úgy sorjáztak az ötletek: Lehetne itt kiállítóterek sora, képző és iparművészeti, szobrász alkotóműhelyek, próba és koncert termek, romkocsmák, vibráló kulturális élet. Jó példa a Miilenáris, ahol a Ganz épületeiből lettek közösségi terek, és köztük közpark.
Lehetne itt a Repüléstörténeti kiállítás, szinergiában a Vasúttörténeti Parkkal, de szintén remek 2 in1 ötlet az erzsébetvárosi bulinegyed ide költöztetése.

A folyamatos őrzést, a szemét eltakarítását, a használhatatlan épületek elbontását, áram, víz kiépítését, mellékhelyiségeket a Fővárosnak kell kiépíteni, a civilek egy-egy épület üzemeltetését tudnák elindítani. Alább egy kép a jó hangulatú beszélgetésről.








fúvószenével várja a befutókat, mi pedig addigra megfőzünk, két bográcsnyi gulyással, szörppel várunk titeket.

