Tavasz van, sétálunk. Babakocsival. Hát elég horror. A járdán rengeteg a 10 centi széles repedés, a kocsi kereke megakad, eltűnik benne, a gyereknek meg majd a feje repül le. Kűszködve lehet csak haladni. A Kolumbuszon a járdára parkolnak az elővárosokból bejárók, le kell menni az úttestre. A babakocsis anyukák elég hamar kitapasztalják mely utcák mely oldala járható - félő egy idő után nyomvályúk fognak kialakulni.
A Bosnyák téri zebrán csak a zebrán meghagyott töredezett macskakövek között kitörik a kereke, - itt az LMP tavaszi virágültető akciója után csinálták meg a kereszteződés kocsik felnijét is kitörő lyukait, a zebra pár négyzetmétere már nem került felújításra.
A Hungária Thököly sarkon egyszerűbb megemelni és kocogni, de hát a kocsi 8 kiló, a gyerek 12, (a gyerek alapszett 1, a ridikül még 1, a bevásárlószatyor még 2) egy húszonkét kilós rossz fogású "nyafogó tárggyal" kéne átérni az én 50 kilós asszonykámnak, egy olyan rövid zöld lámpán, amelyik még normál sebbességnél is villogni kezd félútnál. Nyugdíjasok gyakorta félúton, a senkiföldjén ragadva, füstben, dübörgő teherautók között reménykednek a túlélésben.
A két kerületi vasútállomás megközelítése igazi rémálom, a Zuglóinál nincs lift, a vonatra majd egy métert kell emelni hogy felrakd. Minimum kétszemélyes feladat. A Rákosrendezőt le se írom, második világháború végi filmet lehetne ott forgatni minden átalakítás nélkül.
Kerekesszékkel hasonló okokból igazából járhatatlan a város. Budapesten nincsenek mozgássérültek állapította meg egy holland haverom. A fenét, csak nem tudnak kijönni a lakásukból. Az a horror hogy még most is építenek nem kerekesszék vagy babakocsibarát középületeket.
A JÁRDA szerintem kulcsfontosságú a városi életminőség, lakhatóság szempontjából. Észre sem vesszük, annyira fontos - akár a levegő és a zaj. Persze mit érdekli a járdák csipcsup ugye a városvezetőket, akik a kertes ház garázsától a hivatal örzött udvaráig, mélygarázsáig ki sem szállnak. Ők nagy projetekben álmodnak, a járda a szegényeké gondolják. És tényleg azzá is lesz, mert aki teheti az autójába menekül.
Ha két ember kényelmesen egymás mellett menve beszélgetve tud kereszben átsétálni a városon, akkor szívesen sétálnak, andalognak, akár kilométereket is. Mi gyakran hazasétálunk a belvárosból, leginkább a Fasort kedveljük. Ha csak egymás mögött, kutyaszart, gödröket, kocsik orrát, karókat kerülgetve nem egymásra, hanem az akadályokra figyelve tudnak csak menni, ha a mellettük eldübörgő forgalomtól nem hallják egymás szavát, ha hajléktalanok alszanak a járdaszélen, akkor az autót fogják választani, - abban dugóban ülve is lehet beszélgetni. Még akkor is ha az jóval drágább. És amint lehet kiköltöznek egy elővárosba. (mint azt Demszky tette)
A Király utca remek példa, hogyan csináljunk méregdrága, akadályokkal teli használhatatlan sétálóutcát. Van kandelláber, cikkcakkban benyúló kutyaszaros, kipusztult bokros autóbeálló, töredezett márvány burkolat, kovácsoltvas utcabútor, egyedül egy egyes szék - még a hajléktalanok sem ülnek rá. Karók fél méterenként, kitört márvány oszlopok, méregdrága köbméteres fakonténerek - ( nyilván kell egy cég, amelyik jól legyártotta, lehet fizetni a locsolásért is) egy pillantara nincs időd elmerengeni, a kirakatot nézni, a lábad elé kell figyelj, ráadásul a járda szűk, a szembejövőket is kerülgetni kell.
A hiáyzó és használható padok a másik. Kimegyünk bevásárolni a Bosnyákra, leülnénk megenni a lángost, megetetni a babát, de nincs hova. Én nem is engedném térnek nevezni azt a teret, ahol nem üldögélnek emberek. A Ferenciek terén úgy próbálták távol tartani a hajléktalanokat, hogy felszedték a padokat... Az egész Blaha Ferenciek szakaszon nincs hová leülni. Máshol öles vasszerkezetekkel akadályozzák meg hogy ne feküdjenek le rájuk... (ez lenne a hajléktalan probléma megoldása?)
Amúgy persze a kerületet bejáró akácillatról, a kertekről akartam írni. A fenébe is.