Gabi néni, Ica néni hozzávetőleg  háromszor annyi időt tölt el a fiammal mint mi, a szülei.  Emlegeti is őket a fiam nagy büszkén, mi meg a szülők elégedetten, megnyugvással, hisz nem mindegy, kinek az ölében kell hagyni a vigasztalhatatlannak látszó lurkót miközben a mamának a lépcsőn lefelé a szíve szakad meg, de legalábbis a lurkóhoz hasonlóan pityereg. (Míg a férfiembernek nagy gombóc lesz a torkában.)  És emlegeti Gergő a többieket is,  Gyula bácsit,  "Gyula bácsi vigyáz" az ott hagyott motorra, gondot visel a kertre és feltehetőleg a bölcsődére cuzamen,  és a fiam szerint mindent, azaz minden játékot meg tud javítani. Mint a homokozói hírmondóból hallom a kerület szülőinek többsége hasonló elégedettséggel beszél  a Zugló közel félezer Gabi nénijéről és két tucatnyi Gyula bácsijáról. Kevés dolog van az önkori számos működési területéből, amiről - a férőhelyek számától eltekintve -  jóformán csak pozitív visszajelzést kapunk.  Pénteken  tehát őket ünnepeltük, azaz leginkább ők, önmagukat.

A Bölcsödék Napját immár negyedik éve tartja a zuglói önkormányzat. A batyus bulit - hisz azt eszik, amit maguknak , egymásnak készítenek, azaz egymást vendégelik meg -  igen nagy gonddal készítik elő. (Az önkormányzatnak pont erre a félmilliós, jelentéktelen méretű kiadásra nem telik.)

A program fantasztikus, én egy órára készültem és végül végignéztem a tucatnyi bemutatót. A sokszor komornak, mindig fáradtnak tűnő kisgyermek nevelők (mire legyenek jókedvűek a minimál béres, a tisztességes megélhetést alig biztosító bérükre, vagy arra, hogy évi 50 ezer forint cafeteriát vont meg tőlük az önkormányzat 2011-ben?)  Ha belegondolok mekkora munka és felelősség tucatnyi fiamnyi kisőrültre (lásd illusztrációt) felügyelni, hogy kárt ne tegyenek magukban,  egymásban, tanítgatni őket  beszédre, viselkedésre, énekre, táncra, végtelen türelemmel szobatisztaságra nevelni, vigasztalni ha eltörik a mécses,  az anyjuk helyett anyjuknak lenni... és ha mindehhez hozzáadom, hogy  napi kéttucatnyi kakis feneket kell lemosni és ez mindösszesen mennyi egy hónapban,  mennyi két évtizedben, akkor szobor járna, de minimum polgármesteri fizetés. Mindegyiküknek.

Szóval a hölgyek ilyenkor Bölcsődék Napján szó szerint kivetkőznek magukból, megmutatják mennyi humor, vidámság közvetlenség, fantázia van bennük.

 Mint kiderült, míg a kis vadócok ebéd után a duracelljeiket töltik, alszanak,  addig a gondozónők egyesével kisurrannak, az egy pillanatra meg nem álló takarítónők, szakácsok, kézilányok félreteszik a munkát, de nem leülnek, hanem gyerekké válnak: lelkesen ötletelnek, majd készítik hetekig a kosztümöket,  próbálnak komoly koreográfiát hetekig.

A Mazsola Bölcsi hastánc csoportja. A kertészük, Miklós bácsi mint szultán legyezőkkel legyeztetve magát hárem hölgyek gyűrűjében ülte végig a produkciót.

A Róna utcai bölcsi dolgozói törpökké váltak.

A Patakparti Bölcsőde dolgozói apáca szerelésben vagy a hoffmanni  hitoktatás bölcsődékre kiterjesztése utáni új munkaruhában?

Szirtakit táncol a Micimackó bölcsi kollektívája . Hetekig tanulhatták be. (legalábbis nekem ennyi kellett volna)

A Napra mindenki már hónapokkal előre lelkesen készül, látni, nem csak egy letudni muszáj, kötelező eseményről van szó, törik a fejüket hogy valami olyat mutassanak a kollégáknak, a pár megjelent képviselőnek, (Virág Kriszta, Borbély Ádám és jómagam) a két alpolgármesternek,  a rendvédelmisnek és a hatáskör nélkülinek (a Szeretemzuglótpolgármester idén sem tette tiszteletét) amitől tátva marad a szájuk. Az enyém legalábbis tátva maradt, amikor az Apró talpak bölcsi dolgozóinak produkcióját megláttam.

Köszönet a szép napért  - és Gergő eddigi két évi gondozásáért.