Hétvégén újra rendbe tettük az Erzsébet Királyné utat a Hungária körúttal összekötő aluljárót.

A Civilzugló Egyesület 2007-es megalakulása óta immár harmadszor festi ki ezt az átjárót, 2011-ben kifestettük az irtó nagy, telegraffitizett Amerikai úti, M3 alatti nagy aluljárót és kifestettük a Korong utca kis aluljárót is. Ezt csak azoknak mondom, akik amikor rámutatok a közpénzt érintő, a kerületnek ártó tevékenységükre, egyből elrikkantják magukat, hogy mi csak kritizálni, rombolni tudunk (Ráthonyi ex polgármester/tanácsadó/Szeretjük Zuglót! úr találta ezt mondani a legutóbbi városligetes nyilatkozatában a film második felében). Nem így van.

Igazság szerint sokkal jobb móka lenne csak ilyesmiket csinálni, alkotni. Örülnének is a jelenleg "alkotók", hogy elvannak a civilek,  csakhogy ezt nem tehetjük meg mert eközben a kerületi milliók, száz  milliók meg úgy eltűnnek az ő "alkotó"  kezeik között, hogy csak na.

Egyszer arra is kíváncsi lennék, hogy az önkormányzattól milliókat kapó pártközeli  "civil egyesületek", Zúgó Patak, Szeretjük Zuglót, stb.  miért nem csinálnak semmi ilyesmit. Vagy bármit... na mindegy. Erdélyi házban bulizni biztos jobb móka, különösen, ha más állja a cechet.

Pedig igazi jó kis közösségépítő buli, de ennél több: közösségi művészet, ami a falra kerül. Zuglóiaktól zuglóiaknak. Kemény, fárasztó, de élvezetes.

Nézzétek a képeket, többet mondanak minden szónál:

A munka legutálatosabb része a régi festékréteg, a plakátok lekapirgálása. Poros, koszos meló.

Ugyanilyen "láthatatlan" munka a régi rétegek letakaró festése, amit két rétegben kell az egész felületen megtenni.

Amúgy az ember, amíg csak átsétál rajta, észre sem veszi mekkora, és mennyi fala van. Én sok ezerszer megtettem már, hisz csak óvoda és iskola felé tizenegy éven át napi kétszer erre mentem.

A 45 liternyi színes festéket a Trilak adta társadalmi szerepvállalásként. Köszönet érte. Megtelt vele egy csomagtartó. (Biztos jól néztem volna ki, ha valaki hátulról bele szalad : )

Az aluljáró még felszívott 120 liternyi fehér diszperiós festéket, sok színezőpasztát, kellett a mintához két doboznyi premium zöld, hengerek, ecsetek, csomagolópapír, stb.  Ezeket az egyesület vette. És persze kéttucatnyi ember kétnapi jókedvű munkája.

Festés közben rengeteg jó szót,  - Köszönjük! -et kapunk, még apróval is segítik az áthaladó lakosok a munkát. Sőt néha beállnak, hengerelnek pár percet, a gyerekek felfestik a maguk kis figuráit és mennek tovább. De aztán minden áthaladáskor megnézik majd, megvan-e még az a fél négyzetméter, amit ők festettek, a sün, a virág, az ákombákom amit óvodásként alkottak.

A színeket festeni nagyon élvezetes, különösen az ilyen vadakat.

Magasabb mint gondolnád! Második napra elhoztuk az otthoni létrát. Különösen a ferde támfalak mellett nehéz festeni.

A festés mindig mindenkiből kihozza a gyereket, az önfeledt alkotás örömét. Mindazonáltal a legélvezetesebb rész a minta felfestése. Felnőttektől és gyerekektől is nagy koncentrációt kíván. A gyerekek nagyon gondosan dolgoznak, büszkék arra hogy komolyan veszik őket, ennyien látják majd amit alkotnak.

A kanyargós, fás, virágos, azóta a Civilzugló Egyesület jelképévé váló mintát még öt éve Ráthonyi Kinga képzőművész találta ki. Mindenki bele tudja vinni, hozzá tudja adni egyéni fantáziáját, mégis egységes, összefogott lesz tőle a felület. Hasonló közösségi munkával Kinga és férje Niel vezetésével az Illyés gimnázium diákjaival készült a Budaörsi körforgalom gyönyörű mozaik alkotása, érdemes megnézni róla ezt a videót:  https://www.youtube.com/watch?v=T1him0faJI

Figyeljék, ahogy koncentrálnak.

 Az alkotás helyben, a nap 24 órájában ingyen megtekinthető. Kéretik vigyázni rá!       .... és ha tetszik lájkolni a posztot : )