Az LMP választmánya  félig adminisztratív okokra, félig a jobboldali sajtó által felfújt garázdaság vádemelés elhalasztására hivatkozva, azt eltorzítva, bántalmazással vádolva kizárt a pártból. Azt is kérték, adjam vissza a mandátumom.  A sajtótájékoztatót nem Schiffer András tartotta, hanem Szél Bernadett, aki több csúsztatást, több alá nem támasztott állítást is tett, -  minden alap nélkül bántalmazással vádolt. 

Schiffer és Vida, az LMP választmányának jelenlegi titkára ex MÉH telepvezető, biztonsági őr,  (lásd CV) ezzel az aljas húzással megszabadult egy pártbéli kritikusától, vetélytárstól,  egyben az LMP legsikeresebb, legismertebb önkormányzati képviselőjétől. 

A sok hamis és túlzó állítással az "asszonyverő" bélyeg rám égetésével most búcsúzóul  megpróbálnak hitelteleníteni, ellehetetleníteni. A lakossági visszajelzésekből úgy tűnik, az engem, a kerületi munkámat ismerők nem dőltek be a jobboldali sajtón is túllicitáló állításoknak.

Ha lesz egyszer energiám és kedvem megírom az elmúlt 4 év LMP-s történetét. Mindenesetre kár ezért a jobb sorsra érdemes pártért, sokan, sok munkát tettek, tesznek bele teljes jó szándékkal. Hangsúlyozom nem őket, nem a pártot, a tagokat szídom, csak annak eltorzult, informális, manipulatív eszközöket használó, és nem utolsósorban az LMP-t kudarcba vivő  vezetését.

Addig is álljon itt megdöbbentően közeli párhuzamként egy Wikikpédia szócikk:  Hatalmi harc és száműzetés  Lev Davidovics Trockij életéből.

                                                                             ..............................................

Trockij 1923 végén már az elbürokratizálódás elleni harc, a munkásdemokrácia követelésével állt elő, a baloldali ellenzék élére állt, és ezt sokan némi joggal pusztán hatalmi-taktikai megnyilvánulásnak látták. A KB titkárságát, tehát közvetve Sztálint pártbéli diktatúrával vádolta, de még sokan emlékeztek arra, hogy 1920-21 folyamán ő éppen „a demokrácia fetisizálásának” vádját hozta fel az akkori „munkásellenzék” demokratikus törekvései ellen.

Lenin halála után, a „lenini örökség” fölött kialakult marakodás kapcsán a XIII. pártkongresszuson Krupszkaja egyre sürgette, hogy Lenin „politikai végrendeletét” – mely súlyosan bírálta Sztálint – ismertessék meg a küldöttekkel. Trockij, bár érdeke lett volna Sztálin gyengítése, nem foglalt állást, és a szöveg itt nem került nyilvánosságra. Kongresszusi beszédében így fogalmazott: „Wrong or right – my party. Tudom, hogy az embernek nem lehet igaza a Párt ellenében… hiszen a történelem (a Párton kívül) nem nyitott utat az igazság megvalósítására”. Ez a hitvallásszerű mondat magában rejti a sztálinizmus egész későbbi tragédiáját.

Az árral szemben

1929, Trockij eltünt Lenin mellől

1924 folyamán a Sztálin, Zinovjev és Buharin vezette pártbeli többség Trockijt politikailag elszigetelte. A „trockizmus” elleni kampányban vezéri aspirációkkal, „bonapartizmussal” vádolták. 

Zinovjev és Kamenyev már az 1925. januári plénumon ki akarta záratni Trockijt a KB-ből,de akkor csak a hadügyi népbiztos tisztségéből váltották le. 1925 végén Zinovjev és Kamenyev a NEP gyakorlatával kapcsolatban konfliktusba kerültek Sztálinnal, és szövetséget kötöttek                      Trockijjal. 1926 októberében a KB-plénumon Sztálin „szociáldemokrata elhajlással” vádolta Trockijt, ő a maga részéről a „forradalom sírásójának” nevezte Sztálint. A plénum Trockijt és Kamenyevet kizárta a Politikai Iroda tagjai közül.^[1]

Trockij utolsó pártbeli fellépéseikor már nyíltan szembehelyezkedett az egyre erősödő Sztálini többséggel. 1927 szeptemberében levelet írt a KB-hoz, s ebben látnoknak bizonyult: „A sztálini csoport további útja előre meg van írva. Ma meghamisítják szavainkat, holnap tetteinket fogják meghamisítani.” A forradalom 10. évfordulóján az ellenzék tüntetést szervezett Leningrádban, ezután Trockijt és Zinovjevet „ellenforradalmi demonstráció” szervezéséért kizárták a pártból.

A történelem fintora, hogy a sztálini tisztogatást nem élte túl sem Zinovjev, sem Kamenyev. Az alábbi képsoron Kirov tűnik el a történelemből. Az LMP vezérkar hasonlóan változik.

Kaibinger Gábor a 2011 márciusi időközi választás LMP-s  jelöltje (17%-ot kapott) ma lép ki az LMP-ből, Szabó Rebeka  2013 januárja óta a PM tagja, az LMP-ben csak szakadárokként emlegetik őket,  jómagam, 24,5%-os eredményemmel a szocikat megverve az LMP eddigi legjobb eredményét hoztam), és Schiffer Andás az LMP jelenlegi (társ)elnöke. Minden vetélytárstól megszabadul.
 A háttérben az LMP logója és 2010-es választási plakátja, mindkettőt részben én terveztem.

            A háromnegyed éve húzódó ügyet, - ami  a szenzációhajhász cikk címekkel ellentétben nem most kezdődött, hanem épp most zárult le - amikor kellett elővették. (a feleségét megverő Balogh fideszes képviselő beismerő vallomást tett) A zuglói önkormányzat által vastagon kifizetett Magyar Hírlap és Nemzet vitte a prímet, az egész köz- , azaz közpénzen tartott fideszmédia pedig kontrázott: Várnai bántalmazott.

Bántalmazásról, családon belüli erőszakról írnak, holott semmi ilyesmi nem történt, még csak vádként sem merült fel soha. Ha lett volna, megvádoltak volna vele, efelől a jól időzített kiszivárgás után nincs kétség. Vádat semmilyen tényállásban nem emeltek. Azt bíróság előtt bizonyítani kellett volna.

Mi  történt valójában?

  Szombaton fiam a szokásos rend szerint nálam lett volna. A fiamnak születésnapi zsúrt szerveztem aznapra, torta, minden volt, az édesanyja fiam betegségére hivatkozva előző este lemondta ezt. Másnap reggel mégis elmentek valahová. Dühös voltam, a gyerekért mentem, elhoztam. A volt élettársam nem engedte, hogy a gyerekkel beszálljunk a kocsimba, elállta az autóajtót, veszekedtünk, huzakodtunk. 

Ostobán viselkedtem, azaz ostobán, indulatosan viselkedtünk a gyerek előtt.  A gyerekelhelyezés és a láthatás nyár végén közös megegyezéssel zárult,  azóta rendeződött a kapcsolat, még bringáztunk is hármasban.

 Mindazonáltal azt gondolom, akik családban élnek, akiknek volt konfliktusuk a párkapcsolatukban, akik szakítottak, váltak,  különösen ha gyerekek is voltak, tudják, milyen indulatok, milyen érzelmek halmozódnak föl, és hogy nem könnyű mindig minden konfliktust érzelemmentesen, bölcsen megoldani.

Utcai huzakodás volt, vádemelés nem történt. Megjegyzem, még egy szabálysértési pénzbüntetést sem szabtak ki.

 Na most ez az előkapart ügy kapott  több karaktert a Magyar Hírlapban, mint a felesége arcát szétverő fideszes országgyűlési képviselő ügye és lett hír a Papcsák viselt ügyeiről gondosan nem tudósító közmédiában.

A polgármester úr, az önkormányzat lemondatási közleménye a polgármester politikai karrierjét végigkísérő büntető és korrupciós ügyei,  "felsőbb körökben" is ismert bulijai,  a hivatalban házasemberként vitt nőügyei után meg úgy hiteltelen, ahogy van. Értem én, hogy kapóra jönne az ügyeit rendre felfedő ellenzéktől megszabadulni, de ez nem az az alkalom.