Természetesen megszavazták a költségvetést.
Lényegében nem tudták megindokolni, ha spórolni szándékozunk, akkor miért költünk kétszer annyit médiára mint eddig, ha pénzt várunk tőle miért költünk 125 millát a holdingosításra, mit takar a 312 milliós polgármesteri vállalkozásfejlesztési alap és a többi óriási, nem részletezett céltartalék. Mivel az új SZMSZ szerint a jog a polgármesteré a költségvetésben való korlátlan átcsoportosításra, ezért végülis teljesen mindegy melyik rubrikába mit írunk.
A lényegi vita a nagy álomról, az 5.5 milliárdos kötvénykibocsájtásról, azaz annak lehetőségéről szólt. Mind én, mind a szocik, a Jobbikos, és a ZÉK-es képviselő is fölölegesnek tartotta az új kötvényt, hisz az előzőből még megvan 2 milliárd forint. A másik három meg huss.
A Fidesz-KDNP-s képviselők fő érve az volt, hogy mindenkinek joga van fejleszteni, valamit létrehozni.
Kértem, lássuk, mik azok az a tervek, álmok amiket szeretnének megvalósítani, legalább egy Dudogló Pavel által a kerületben elterjesztett kockás papírra írt listát mutassanak, mire szánják a pénzt. Ilyet nem tudtak mutatni, de még csak egy kósza ötletük sem volt. A Fidesz-KDNP-s képviselők Pusztai Péter, Harrach frakcióvezető és Máténé Virág Krisztina kivételével némán ülték végig a kerület jövőjét évtizedekre meghatározó döntésről szóló kétórás vitát.
Igazi kicsavart érv volt, hogy az előző korszakban a gaz szocik is kibocsájtottak kötvényt, és akkor nekik is lehet. Megjegyzem, az akkori 5 milliárdot az akkori többség és ellenzék kart karba öltve lelkesen szavazta meg.
Hangsúlyozták, az lesz az elkótyavetyélés elleni garancia, hogy meg lesz címkézve, csak megtérülő beruházásra lehet költeni. De hát zászlógyáron, kaszinón, vagy peepshow-n kívül kevés dolog van ma Magyarországon, ami biztosan megtérül most, amikor még a beruházók is leálltak a fejlesztésekkel. Oké, az ablak és kazáncseréknél talán fiskálisan is kimutatható a megtérülés, de egy óvodai tetőfelújításnál? Nem beszélve az olyan "haszontalan" dolgokról, mint egy felújított játszótér, egy járható járda, egy iskolai tornaterem.
Pusztai úr, üzletember érve: Higgyük el, jószándék vezérli őket. A pokolba vezető út csupa jószándékkal van kikövezve... És valljuk be, én erősen tartok tőle, a messziről jött urak három év múlva angolosan távoznak, az adósság viszont itt marad nekünk, évtizedekre adósságspirálba lökve, kényszerpályára állítva a kerületet.
Kérdeztem, tudják-e, hogy a jelenlegi kötvényt meddig fizetjük vissza, és mekkora az évi adósságszolgálat? 2028-ig nyögjük, és évi kb 500 millió a tőke és kamat együtt, és ez az új kötvénnyel megduplázódna - még a fiam is fizetné az ő álmukat. Nem jött válasz még az előterjesztőktől sem.
Kértem a fideszes képviselő hölgyeket, urakat valljanak szint, ha most támogatni fogják, akkor az előző nap a bizottságokban miért utasították el a kötvény kibocsájtást? Mit gondolnak valójában? A polgármester gyorsan közbeszólt, megvédve a lelkiismeretük és a pártfegyelem/pártkarrier között örlődő, szemlesütötten üldögélő leventéket, mondván, nem szabad a képviselőkhöz kérdést intézni, csak az előterjesztőkhöz. Bár ilyen passzus nincs az szmsz-ben, és persze a kérdésekre az előterjesztők sem válaszoltak. Azért ha máshol nem, hát előbb-utóbb otthon tükörbe kell nézniük. Vajon a pártra vagy a kerület lakóinak érdekeire esküdtek fel valójában?
Végül idéztem nekik a készülő új alkotmányukat: "Csak olyan költségvetést lehet elfogadni, amelyik nem növeli az államadósságot", és felajánlottam, ha kiveszik a kötvényt, akkor minden egyéb problémájától eltekintve, ellenzékiektől szokatlan módon megszavazom a költségvetést.
Végül a kormánypárti javaslatokat befogadva, az ellenzékieket (egy híján, a tervtanács tagjainak honoráriuma:) mechanikusan elutasítva, kötvényestől, másfél milliárdos hiányastul együtt megszavazták a költségvetést.
És hát való
