Schiffer András újra visszavonul. Döntését az LMP hiányzó szellemi hátországával indokolta. A párt az elmúlt években a politikai vákuum ellenére nem növekedett, nem sikerült az 5%-os határt átlépnie, sem építkeznie, a szervezetét országosan növelnie. Schiffer mindezeket nem érzi a saját kudarcának.

Csakhogy Schiffernek saját magának, személyiségének,  kiszorítós hatalmi játszmáinak döntő szerepe van abban, hogy a párt itt tart. Tán maga sem vette észre, de az LMP egyszemélyes urává akart válni, ez lett a vége.

Az a szellemi hátország amit most hiányol, és ami megvolt, sőt 2008-2012 környékén még intellektuális élménnyé tett egy-egy LMP kongresszust mára teljesen megszűnt. Aki tudott elmenekült, visszament a civil világba, elment a Pm-be, a maradékot kiutálták, sőt kizárták az LMP-ből. És ebben bizony Andrásnak döntő szerepe volt.

Az LMP kamarilla politikával, a felek egymás ellen kijátszásával, (vidék -Budapest, Baranya-Csongrád) sztálini módszerekkel vezetése okán elvesztette a  karizmatikusabb, önálló arculattal rendelkező képviselőit, vezetőit, szakértőit. Tulajdonképp mindenkit sikerült kinyírni, kiutálni, aki Schifferrel egyszer is vitába szált. A folyamat Vay Marcival, Lang Andrással, Ivádi Gáborral kezdődött, és az önállóan gondolkodni merő szegedi LMP-sek kizárásáig azóta is tart. A PM-esek távozása külön sztori, de jó néhányuk oldalválasztásában nem a  szövetségi politika, hanem András primadonna viselkedése, autoriter, hisztiző frakcióvezetési stílusa volt a döntő. A PM-esekkel távozott az LMP intellektusának, szakértelmének, zöld, civil hátországának 70-80%-a.

Akik maradtak, a pártszakadáskor kiálltak Schiffer mellett,  azok sem úszták meg, Vágó Gábor, Osztolykán Ági frakciótagok - mertek egyenrangúként vitatkozni -  szintén a süllyesztőbe kerültek. (az én eltávolításom is ebben a periódusban történt)

A 2010-es frakció - tehetséges pártépítés

Aki pozícióba került 2014-ben, legyen az frakciótag, önkormányzati képviselő,  elnökségi tag, párt vagy frakció alkalmazott az mind Schiffer kiválasztottja, lekötelezettje. A kiválasztásukban a lojalitás fontosabb volt mint a hozzáértés. Ennek a súlytalan, színtelen, pártkarrierben gondolkodó  "pártelitnek" az okán az LMP a mostani politikai vákuumban sem tudott megnőni, mert új, értelmes, karizmatikus emberek láthatóvá tétele, netán behúzása - potenciális vetélytársak felépítése nem volt cél. András ezt szűrte le Szabó Timi és Karácsony "felemeléséből" és későbbi "árulásukból". 

Ez az icike-picike mind megette. Jobbra Rauschenberger Péter az egyik alapító. A terepmunkára nem volt alkalmas/kapható, de kiváló koponya, igazi szellemi hátország volt, tulajdonképp ő rakta össze a párt 2010-es programját. 

Elek István a konzervatív oldal egyik elismert gondolkodója szintén tag, a párt egyik bölcse volt. Ő neki is elege lett az LMP-ből.

A szegedi LMP kinyírása a legfrissebb példa, mind a tagság, mind a hiányolt szellemi háttér elűzésére. Az LMP ezzel a tipikus adminisztratív intézkedéssel, a kizárással és az azt követő kilépésekkel elvesztette  a kevés létező megyei csapatai egyik legerősebbjét, a szegedi önkormányzati képviselőjét és épp azt a szellemi hátteret, akiket most Schiffer álszent módon hiányol. Mint valaki fogalmazott: a szegediek távozásával a szürkeállomány utolsó vonala ment el. A kilépők többek között: Horváth Csaba tanár, Málovics György, az SZTE-GTK oktatója, Margóczi Katalin ökológus, az SZTE-TTIK oktatója; Sarlós Ferenc, az MTA-SZBK tudományos főmunkatársa; Ilosvay György ökológus, az SZTE-JGYPK főiskolai oktatója; Tanács Eszter geográfus, az SZTE oktatója. 

De mostanában nemcsak a szegediek,  de mások is elmentek, például a Női Műhely több tagja, köztük Bárdos Rita, és Csiba Kata volt szóvivő, választmányi tag, aki jelenleg az Európai parlamentben dolgozik. Andrással ő is képtelen volt együtt dolgozni.

Csiba Kata 2014-ben az ATV-ben - sok munkával felépítve, elvesztve

Az LMP stagnálása nem csoda: a párt az elmúlt két évben semmiféle tömegrendezvényt, átütő akciót nem szervezett, nem állt céljában találkozni a szavazóival. Az LMP nem mutat erőt, fantáziát, nem viselkedik lendületes, fiatalos zöld pártként. A fiatalokat, az értelmiséget megszólító, a politikai gondolkodásnak, a cselekvésnek otthont adó szervezetként sem funkcionál. Az LMP nem épít közösségeket, nincs klubja, helyi közösségeket sehol nem épített az elmúlt években.  Kíváncsi lennék  hány (valós) fővel nőtt a tagság, hány városban van működő, netán lett új alapszervezete 2013 óta. A szimpatizánsi körrel alig van kapcsolat, meg kell nézni hányan lájkolnak egy-egy megosztást az oldalukon.  (Jellemzően a zuglói LMP-nek nem egészen 400, a Civilzugló Egyesületnek 4500 kedvelője van a Facebookon)

A valaha fiatalos, intellektuális, demokratikus párt ma sótlan, hangulattalan, bürokratikus, a fortélyos félelem irányítja.

 Érdemes idézni a kilépő szegediek, a kevés létező és működő megyei szervezet tagjainak pár mondatát:

  „Úgy érezzük, ez a kizárási ügy messze mutat önmagán, az LMP ugyanis részvételiséget, demokráciát, átláthatóságot ígér a választóknak, de ugyanakkor ezek az alapelvek a belső működésében egyre kevésbé érvényesülnek. A pártban kiépült egyfajta állam az államban, valójában a pártvezetés közvetlen irányítása alatt áll minden, és a tagságtól függetlenül működik. Nincs lehetőség a közös gondolkodásra, a közös döntéshozatalra, amitől valóban más lehetne a politika”

Olyan amilyenné Schiffer András  és a kreatúrája, berijája Vida Attila elnökségi titkár formálta.  A saját képére.

Schiffer intellektusát, vitakészséget senki sem vitatja, de szimpátiát kevés emberben kelt. András arrogáns, hisztis, folyamatosan kompenzáló, nem szerethető figura - enélkül pedig nincs politikusi népszerűség. Vezetőnek bántó, türelmetlen, szinte lehetetlen együtt dolgozni vele. 

Az LMP az elmúlt 3 évben arra ment amerre Schiffer akarta, ezért a kudarcot látva, de be nem ismerve, félúton bedurcizni és kiszállni, hátrahagyni a többieket nem túl tisztességes húzás.

Erős a gyanúm, hogy leghátul belső konfliktus, taktikai hátrahúzódás rejtőzik, ahogy 2012. januárjában is. Az aktív LMP tagokkal beszélve úgy tűnik, az immár másodszor eljátszott  hattyú halála magánszámnak igencsak prózai oka van:

Az András által teremtett gólem, Vida Attila biztonsági őrből lett elnökségi titkár és hűbéresi csapata elszabadult, és immár  nem csak azokat "tetűirtja", akikre András kilövési engedélyt ad, de teremtője ellen is fordult. András, mint ez a két héttel ezelőtti kongresszuson kiderült, elvesztette a kontrollt a pártapparátus és a megyei hűbéresek / kongresszusi küldöttek fölött, immár nem tudja érvényesíteni az akaratát a kongresszusokon.  A koncepciós etikai eljárások lassan már őt is utolérik.

Schiffer primadonna, inkább akar egy 5%-os szemétdomb egyedüli kakasa lenni, mint egy 20%-os párt egy az egyenlők közüli vezetője. Az ő hihetetlen tehetsége, munkabírása mellett emberi gyengeségei,  kegyetlensége, érzelmi éretlensége, hatalomtechnikai játszmái, egyben az LMP átléphetetlen növekedési korlátja. Mert ő akkor is ott lesz, akkor is ő mondja meg mi legyen-ki legyen, ha ott sincs a kongresszuson.

Én nagyon sajnálom, mert az LMP évekig a szívügyem, sikerre vitele, képviselete életem értelme volt, másrészt mert az LMP fénykorában a magyar politika nagy reménységeként, annak teljes megújítására is alkalmas lehetett volna.

Az LMP most már, amilyenné tette - Andrással, vagy nélküle lényegében mindegy - már alkalmatlanná vált erre. Kár érte.

Az LMP óriásplakát kampányba kezd. Most, így hirtelen, három kommunikációsan elvesztegetett év után, 20 millióért. Megjelentek az LMP körül a hullarablók.

Kampány nincs, az őszre tervezett, a kongresszuson beharangozott országos kampányról már szó sem esik. Az óriásplakátok pedig önmagukban,  egyéb ATL, BTL kampányelemek, kitelepülés  nélkül nem többek látszatcselekvésnél,  semmibe lőtt petárdáknál, lendületes pénzköltésnél. Tavasszal az Aranytalicska kampány továbbvitelére sajnált a választmány 5 milliót, mint ahogy az országos újság kiadását is leszavazta, egy évig akadályozta a kommunikáció ellen beoltott Csiba-Schiffer páros. Aztán persze mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy a fotójuk benne legyen.

Most, hogy már nem vagyok ott, szabad az ámokfutás. Az első áldozat az LMP logója, a sétáló emberke lett, aminek büszke társtervezője voltam 2009-ben. (2010  őszén az önkormányzati választások kommunikációs agymenése idején belső  aláírásgyűjtésbe kellett kezdeni, hogy a szexiség jegyében ne változtassák a betűket liláskékre,  a harsányzöldet mindazonáltal sikerült butazöldre átbarmolni.)

Tulajdonképpen igazuk van. E döntés  nem más, mint igazodás valósághoz, hisz az LMP három év alatt egy métert sem jutott előre, értelemszerűen nem jelképezheti egy mozgásban lévő ember. A logóból az ember kivétele egyben afféle freudi elszólás is, hisz az LMP-ből lassan tényleg eltűnnek, folyamatosan lépnek ki az emberek. Én annak idején kifejezetten szimbolikusnak tartottam, hogy a mi logónk az egyetlen pártlogó, amelyikben AZ EMBER megjelenik, leonardói módra harmonikus középpontja, a szimbóluma.

Az új logót, arculatot a tavasszal kinevezett "szintén zenész" baranyai  (mára a baranyai csapat foglalta el az LMP pártigazgatói, hálózatépítői, pártpénztárnoki és "művészeti vezetői" pozícióit) "művészeti vezető" tervezte, aki a röpke háromnegyed év alatt  elefántcsonttornyába visszavonulva havi fixért arculatot tervez, bár mindezidő alatt képtelen volt egy kampányt kitalálni, vagy akárcsak egy általános szórólappal, brosúrával a területi szervezetek alapvető igényét kielégíteni.

Az hogy mennyire bölcs dolog egy párt négy éven át sok munkával bejáratott logóját három hónappal a választások előtt megváltoztatni, arról bármilyen kommunikációs szakembert megkérdezhetnének, vagy ahogy az első sajtófőnökünk mondta volt, olvassák el egy marketing-tankönyv első oldalát.

És táádáám,  itt az eredmény. Arctalan, magyartalan, zavaros, nehezen értelmezhető, az érzelmekre nem ható mosópor reklám. 360 darabot csináltatunk (bocs, csináltatnak) belőle 20 milláért. ( megjegyzem, ha, ahogy javasoltam annó, feleennyi plakáttal, elektronikus médiával megtolják a népszavazási aláírásgyűjtést akkor 2013 tavasza az LMP népszavazásáról szól)

Hogy ki tervezte, a művészeti vezető, a nemrégiben felvett újabb grafikus, a kommunikációért felelős cég, netán  az új kommunikációs igazgató, vagy annak cége? Nem tudni. Dicsekedni egyik sem fog vele, az tuti.

Mert lett kampányigazgató is, a Whitby kft. egyik tulaja, Gimes Gergely. Sose láttuk előtte, mindezidáig ennyire fontos volt neki az  LMP, az ökopolitika.  Ők  amúgy a Political Capitallal 2010-ben már megmutatták hová tudnak egy pártot, az MDF-et juttatni. Somogyi Zoli  még sikeresen visszakapaszkodott az elemzői világba  (meg az ATV-be), de az MDF-et elnyelte a kudarc. Az idén alapított cég, mely  értelemszerűen politikai kampányt még nem csinált,  a rossznyelvek szerint havi 600 ezerért , mások szerint  havi 1,2 millióért dolgozik.  És ennyiből erre futotta.

Azt hogy van pénz biztosan jelzi, hogy újra megjelent az LMP mellett Fabrícius Gábor. Bár az elmúlt három évben még egy szórólapot sem tervezett a pártnak, most hogy a kampányfinanszírozás fideszes trükkje akár 600 millió forint átláthatatlan elköltését is lehetővé teszi   a reklámszakma fenegyereke egyből ismét az LMP mellett termett. Ennyire már érdemes rámozdulni. Ő valamilyen ismeretlen procedúra végén nemrégiben kommunikációs igazgató lett.

Bár 2010-ben az általa lerakott kreatív ötletek még az LMP akkori amatőr kampánystábját is a sikítófrászig juttatták  (nem is használtuk őket) ez most senkit nem zavar.  Fabrícius végül kárpótlásul, Schiffer erőltetésére, az LMP SonyBravia utánérzéses filmjét rendezhette meg amatőr színvonalon,  de profi árért. Az akkori kudarc és a méretes füllentés, miszerint ő volt a 2010-es kampányban az LMP kommunikációs tanácsadója, ő áll a kampány mögött,  http://nol.hu/belfold/20100710-fabricius_gabor_az_lmp_epiteserol,  a beképzelt sajtónyilatkozatok  nem zavarta Schiffer Andrást, hogy a szokásos személyi politikáját hozza.   Nem baj ha béna, ha leszerepelt, nem bizonyított, csak bizalmas, haver legyen.

Mind a cég, mind a kampányfőnök, mind a kommunikációs igazgató kinevezése teljesen fű alatt folyt, a nyári kommunikációs igazgatói pályázat eredményéről azóta sincs hír. Elvitte a cica.

A módszer ismerős, hiszen a jelenlegi kormány  (és Papcsák Zuglóban) hasonlóan működik, és a végeredmény is borítékolhatóan hasonló: közpénz pazarlás,  túlárazott, rossz minőségű termék, jól járó haverok.

Az LMP tagságának javaslom, tegye azt, amit ilyenkor az LMP tenni  szokott. Hivatkozva a fennen hirdetett, a kormánytól , másoktól elvárt ÁTLÁTHATÓSÁG elvünkre, kérje ki a szerződéseket, kérdezze meg volt-e nyilvános pályázat e pozíciókra, kérje hogy azok anyagai és a döntési mechanizmus legyenek (párt)nyilvánosak.  Megjegyzem, az LMP belső üvegzseb adatai a tisztújítás óta, többszöri kérés ellenére sem frissültek.  Jelenleg semmivel sem működünk különbül mint Orbán - Simicska - Habony vonal. Bár ők legalább eredményesek.

Az UFO emberek mellett felhívnám a figyelmet  a részeg melóssá változtatott logóra, illetve az akkori és a mostani plakát hasonlóan magyartalan szórendjére.

A Fabrícius tervezte kreatív ötletek, szlogenek. Szerencsére nem valósult meg.

A 2010-es országgyűlési kampány kreatív vonalát végül én találtam ki,  anyagait, plakátjait, szórólapjait végül is (Karácsony kampányigazgató és Sánta kreatív igazgató páros helyett) rohammunkával én terveztem meg. A jelölteket is mind én fotóztam. Szimpatikus, sok helyről jött emberek sokaságát, közösségét akartam mutatni, mert akkor ilyen volt az LMP.

A cél a sokarcúság, a "generációs párt" stigma levetése és pozitív kisugárzás, közösség mutatása volt. A design visszaköszönt a citylightokon, a jelöltek szórólapjain és a Lehet Más Budapest és a Lehet Más a Vidék plakátokon is. És még egy kis humort, és abban fontos üzenetet is sikerült belecsempészni.

A kreatívról szakmai kritikák ITT olvashatóak. A kampány második felét az én kreatív ötletem alapján Fatér Barna tervezte meg, Fabríciusnak, mint tanácsadónak a hírét-hamvát se láttuk. Megjegyzem, a képen szereplő akkori képviselőjelöltek, szimpatizánsok fele már elhagyta az LMP-t. 

Hogy az új stáb sikerdíjért dolgozik-e nem tudni, mindenesetre én a választmány helyében először pár  időközit bíznék rájuk,  és ha sikerül  ezeken bizonyítaniuk, megugrani az 5%-ot, akkor adnék nagyobb összeget a kezükbe.

Plakátot rendelni, médiát foglalni persze könnyű, a ravasz kreatívok ilyenkor azzal a mézesmadzaggal ejtik át a reklám világát nem ismerő naív ügyfelet, hogy ők ingyen terveznek. Persze, mert a plakátcégek, a nyomdák jelentős összeget, akár 20-30%-ot is visszacsorgatnak.
 Plakátrendelés ügyben amúgy már ejtették át az LMP-t az önkormányzati választások idején. A zuglóiak  talán még emlékeznek a Mogyoródi úton elhelyezett Jávor Bencés Tiszta sorra. Az elbaltázott önkormányzati választásra ráment a vidéki beágyazódottságunk, kb. két fővárosi közgyűlési helyünk, a mérleg nyelve lehettünk volna Budapesten. Tanulhattunk volna belőle. De  az LMP nem tanulékony párt.

Aki véletlenül nem hallotta volna a Lehet Más a Politika útja két felé ágazott.

Jómagam azt gondolom ez nem tragédia. Bár céljainkhoz más stratégiát tartunk célravezetőnek  alapértékeinkben nincs nagy eltérés, mindannyian hisszük, hogy Magyarország, esetünkben Zugló ennél többet érdemel.
A kiválás legfontosabb oka a nyomás, melyet a hatalomba visszatérni vágyó társaság helyezett közösségünkre. Emellett a párt persze megváltozott az elmúlt négy évben, a baráti magból országos szervezetté váltunk új emberek százaival, vidéki szervezetekkel, szükségszerűen új hangsúlyokkal - és ez így van rendjén.
És igen, büszkék kell, hogy legyünk arra, hogy nem bírtuk. Nincs az arcunkon rinocérosz bőr, nem tart össze minket a pénz, az állások, a zsiványbecsület, a feltétel nélküli lojalitás, merev hierarchia, a  vezér, egy erőszakos kiskirály iránti engedelmesség. Ezt a pártot önálló, szabad akaratú emberek alkotják.

Jelentem a kerületi LMP-s csapat egyben, a "zuglói banda" (by Schiffer) intakt, lelkesebb, aktívabb és harapósabb mint valaha.  Az aktív munka  mágnesként vonzza a kerületieket,  hétről hétre újabb szimpatizánsokkal  növekszünk. Várunk mindenkit, aki tenni akar a kerületért.

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük: az elmúlt két évben bebizonyítottuk, a kerületben mi képviseljük az aktív és hiteles ellenzéki politizálást. Ha lehet  konstruktívan (Helyi Értékvédelmi Rendelet), de ha kell a legkeményebb konfrontációk felvállalásával. ( A szakrendelő ügyében demonstrációk szervezése,  oknyomozás, adatkikérések, feljelentések korrupciós ügyekben) Nem hagytuk és nem hagyjuk, hogy Zuglóból Abszurdisztán legyen. Mi itt lakunk!

Én Zuglóban erre szövetkeztem ezzel a csapattal és több ezer választóval 2010 októberében, és ezen eszem ágában sincs változtatni. 

Továbbra is hiszem, hogy Lehet Más a Politika, és ezért dolgozom a jövőben is az LMP keretein belül.

Végezetül megosztanám Önökkel Gajárszky Áron XI. kerületi képviselőnk pár gondolatát:

Pártok szétválására számos példa akad a demokráciák történelmében, de az igen ritka, hogy mindkét utódszervezet életképesnek bizonyuljon, s legalább az egyik ne tűnjön el a Parlamentből a következő választásokon. Ehhez képest, ha az LMP alapítóiban valóban annyi felelősségtudat és szürkeállomány halmozódott fel, ahogyan azt szeretjük hinni magunkról, akkor megtörténhet az, hogy mindkettő fennmarad. A Platform kiválásával ugyanis olyan helyzet állt elő, hogy az ellenzéki politizálás mindkét forgatókönyvét végre hitelesen tudja  képviselni valami a magyar Országgyűlésben. 

A platform ugyanis deklaráltan egy baloldali zöld pártot alakít, ami vélhetőleg a német szociáldemokratákhoz lesz programjában a legközelebb. Egy ilyen, korai összefogásra is hajlandó médiaképes párt, ma óriásit szakíthat a gomba módra szaporodó, de korlátozott lehetőségekkel bíró ellenzéki formációk között. Majtényi László mondta, hogy bárki leválthatja a kormányt, kivéve a jelenlegi ellenzéket. A DK szavazói leginkább Orbánt akarnak takarítani, s azt ők is be fogják látni, hogy ez sokkal könnyebb egy helyes-okos-hiteles (!!!) Karácsony Gergő égisze alatt, mint egy igen karizmatikus, de milliók által főgonosznak látott tehetség által megtestesített/terhelt formációnak. A 4K! a Magyarországon hiányzó szociáldemokrata űrt szeretné betölteni, azonban a Platform pontosan ezt tudja majd kidolgozott programmal, ráadásul a Parlamenten belülről szállítani.

Ami az osztódást kiváltó Haza és Haladással terhelt Együtt 2014 formációt illeti, bizony itt fog elválni a szar a májtól. A formáció népszerűsége újra felszárnyalhat a Platform csatlakozásával, de ha zöld barátaim nem kérik meg ennek az árát gazdaságpolitikai és személyi kérdésekben, akkor könnyen a rövidebbet húzhatják. A bankszövetség (Felcsuti Péter)  és az LMP gazdasági programja (Scheiring Gábor)  aligha egyeztethető össze. Az E14 ugyanis az LMP cinikusai szerint a civil máz, amivel leöntötték az egyébként ehetetlen és romlott szocikat. Mint Szanyi Tibor is találóan jegyezte meg, van abban valami bizarr báj, amikor a Bárándy család tárgyal mindkét oldalon és - teszem hozzá én -  eközben Schmuck Andor is ott ül az asztalnál.  Az első kérdés, hogy a Platform és az E14-el együtt elég erőt tud e felmutatni majd a kormányváltáshoz. Ha erre a válasz nem, akkor szocialistákkal kialakított választási együttműködés dönti majd el az új párt sorsát. Ha programban és a hiteltelen arcok hátrahúzásában megkérik az árát annak, hogy hitelesítik a végsőkig lejáratódott szocialistákat, akkor életben maradhatnak. Kiszorítani őket már nem maradt idő. De szerencsés-e azért harcolni, hogy Simicska Lajost és körét ismét Puch László és köre váltsa fel, gyógyítható-e a pestis kolerával? Rossz alku esetén pedig egyszerűen átmehet a szavazótáboruk az erősebbhez, illetve akinek ezt nem veszi be a gyomra az visszafordul a másik zöld párt, az LMP felé. De mi is lesz addigra velünk?

Minden ellenkező jóslat ellenére, az LMP szavazóbázisa a novemberi döntés óta nem csökkent a közvélemény-kutatások szerint. A pártban az utóbbi hónapokban intenzív hálózatépítő munka indult meg, éppen azért, hogy javítsuk a társadalmi beágyazottságunkat, s az önálló politikai pólust a Parlamentben tudjuk tartani a 2014-es választások során is. Óriási megkönnyebbülés nekünk is, hogy mostantól nem árulunk zsákbamacskát. Aki vevő a mi mozinkra, az évtizedekre szóló bérletet fog venni. Az érdemi cél, hogy 2014-ben ne Orbán térjen vissza ismét, hanem egy új és hiteles elit kerülhessen hatalomra.

A csábítás nagy volt és nincsenek illúzióink a felől, hogy az önállóság a nehezebb út. Viszont a maradókban nagyon erős az a fajta küldetéstudat, ami káros kétpólusúságot egy ökopolitikai harmadik, állhatatos építésével kívánja meghaladni. (Ezzel lehet átlépni azt a logikát, ami kritika nélkül mindent eltűrt, hogy a démonizált másik oldaltól "megmentse a hazát". Ezek az önbeteljesítő jóslatok vezettek az elmúlt 10 év tragikus eseményeihez, amibe a szélsőjobb megerősödése ugyanúgy beletartozik, mint a zavargások, vagy a kétharmados megőrült királyának most kiépült Nemzeti Együtt Nem Működés Rendszere.

A két párt sikeres jövőbeni politizálásának kulcsa a hazai politikai kultúrában szokatlan módon, tehát épp a kényszerű együttműködésben és a másik szándékainak és céljainak elismerésében rejlik. Elsődleges küldetésünknek tekintettük a hazai politikai kultúra megjavítását. Az tiszta nyereség, hogy a csalódott választóinkat, mostantól egy másik zöld ajtóhoz tudjuk tessékelni. A kihívás abban lesz, hogy a másik párt céljait, és szándékai tisztaságát megkérdőjelező megjegyzéseket minden esetben visszautasítjuk e. Ezzel ugyanis garanciát vállalunk egy másik pártért, ami egy hiányzó gyakorlatot hozna vissza a belpolitikába. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor valóban új, reménykeltő fejezetet nyílik Magyarországon.