JTom • 9 nap
Olyan világot élünk, amely folyamatosan változik, fejlődik, és ami a tudományban is újabb és újabb nézőpontokat kíván meg tőlünk. Évtizedeken át az volt a fókuszunkban, hogy a hibákat, a hiányosságokat hogyan tudjuk kezelni és gyógyítani. A cél a már meglévő problémák kezelése volt, illetve eleve ezeket is kerestük a személyekben. De mi történik akkor, ha nézőpontot váltunk? Miért kéne mindig a félig üres poharunkat töltögetnünk, amikor az lehet, hogy félig tele van? A pozitív pszichológia gyökerestül forgatta fel a szakma eddigi fókuszát, és feltette a térképre a kialakuló problémák megelőzését is, illetve azt a szemléletet, hogy ne csak azt keressük, mi a rossz, vagy mi működik rosszul, hanem hogy mi a jó, mi az erőssége a személyeknek? De vajon jó mindig szigorúan a jó oldalt nézni? Nem mehet-e ez át egy már-már mérgezően pozitív szemléletbe? Cikkemben szeretném mind a jó, mind a rossz oldalt megvizsgálni, hogy a végletekből, és a fekete-fehér világból egy szürke felé indulhassunk.
A pozitív pszichológia születése
Kezdjük az elején, de nélkülözve az unalmas történeti bevezetőket, és nézzünk a mélyére annak, hogyan is születhetett meg a pozitív pszichológia valójában?
Nehéz elképzelni, hogy miként jönnek létre konkrét irányzatok, illetve mozgalmak, hiszen ezeket mindig csak már egy kiforrottabb pontjukon ismerik az emberek. Pedig ugyanúgy, ahogy sok más, ezek is csak pillanatokból és fordulatot hozó gondolatokból jönnek létre. Így volt ez Martin Seligman-nál is, aki egy szép délutánon a kislányával dolgozott a kertben. Virágmagokat ültettek, és amíg ő görcsösen arra koncentrált, hogy minél hamarabb túlessen ezen a feladaton és mehessen a következőre, kislánya táncolva, önfeledt boldogsággal szórta szét mindenfelé a magokat. Seligmant zavarta ez, és morcosan próbálta rávenni lányát, hogy végezze rendesen a feladatot, aki pedig így szólt: „Apa, emlékszel az ötödik születésnapom előttre? Három éves koromtól ötéves koromig egy örök nyafogó voltam. Mindennap nyafogtam. Amikor öt éves lettem, úgy döntöttem, hogy nem nyafogok tovább. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam. Ha én abba tudom hagyni a nyafogást, akkor te is, hogy ilyen morgós legyél". Seligman számára ez a pillant jelentette azt a felismerést, és azt az elhatározást, ami végső soron egy új pszichológiai irányzat létrejöttéhez vezetett. Saját szavaival ekként fogalmazta meg az akkori fordulópontját: „Rájöttem, hogy a gyerekek nevelése több, mint a hibáik kijavítása. Arról van szó, hogy azonosítsák és ápolják legerősebb tulajdonságaikat, – azt, amit birtokolnak és amiben a legjobbak – valamint segíteni nekik megtalálni azokat a réseket, amelyekben a legjobban élhetik ki ezeket a pozitív tulajdonságokat”. Bár eleinte a gyermekneveléssel kapcsolatban fedezte fel ezt, később arra is rájött, hogy nem csak ezen a területen lenne szükség erre a hozzáállásra, hanem a pszichológiában is. Ekként született hát meg egy teljesen új irányzat 2000-ben, amelyben a magyar Csíkszentmihályi Mihály volt Seligman társa (Seligman, 2002).
A pozitív pszichológia elméleti kerete, céljai
Bár már a bevezetésben röviden igyekeztem megfogni, mi is a pozitív pszichológia, és tulajdonképpen mi a fő motívuma, mégis úgy hiszem, hogy ezt Peterson (2008) definíciója nagyon jól meg tudja világítani, és összegezni: „Egy tudományos megközelítése az emberi gondolatok, érzések, viselkedés megfigyelésének, mindezt az erősségekre fókuszálva, a rossz élet megjavítása helyett a jó élet megvalósítására törekedve. A túlélés helyett a cél az élet kiélvezése, a jó élet alapjainak megtalálása. Ezek során az élettel való elégedettség és a jóllét megteremtése”. A cél tehát a személyek erősségeinek megkeresése, majd ezeknek a hangsúlyozása, kibontakoztatása, illetve a boldogság növelése a mindennapokban. A 3 fő fókuszát az alábbi pontokba szedve lehetne összefoglalni:
Az irányzat nagyon fontos vívmánya például az erősségeket mérő kérdőív, amelyet regisztrációt követően bárki kitölthet ezen az oldalon: https://www.viacharacter.org/account/register . Ha tisztában vagyunk ezekkel, könnyebb úgy hajóznunk a mindennapok tengerén, hogy ezeket tudjuk fejleszteni, illetve kiaknázni. Emellett pedig rengeteg olyan gyakorlat, technika és módszer született már, amelyeket pedig a boldogság, a hála vagy éppen az empátia fejlesztésére alkalmazhatunk (ezekről részletesebben további cikkeinkben fogtok tudni olvasni). Gyakorolva mindezeket hozzájárulhatunk a jóllétünk számos aspektusához, amely protektíven hathat ránk a negatív dolgokkal szemben.
A pozitív pszichológia további esszenciájának az úgynevezett „flow-élmény” tekinthető, amely fogalom Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik. A flow az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik (Hornig, 2017). A jóllét mellett a boldogság másik kulcsának azt lehetne megnevezni, amikor valaki gyakran tudja átélni ezt az élményt akár szabadidős tevékenységei, akár munkája során.
A pozitív pszichológia árnyoldala
A rengeteg pozitívum és a tudományhoz hozzáadott érték mellett sajnos felmerül az is, hogy nem mindent borít édes cukormáz a pozitív pszichológiában. Elnevezése rengeteg tévhitnek ad alapot, amely egyfajta „mérgező pozitivitás” felé viheti el a figyelmetlen bámészkodót. A tudomány mást ért a pozitivitás alatt, mint ahogy azt a mindennapokban használjuk. Napjainkban szinte ömlenek a könyvesboltok polcairól a jobbnál-jobb életet ígérő önsegítő könyvek, amelyek mind azt sugallják, hogy legyél pozitívabb. Ez viszont nem egyezik meg az irányzat fókuszával. A cél nem az, hogy mindenki minden nap minden percében kivétel nélkül eláradó boldogságban fürdőzzön, hanem hogy tanuljunk meg egy olyan hozzáállást, amellyel nem mindig csak a hibákat és a betegségeket keressük, hanem merjük táplálni az egészségest is. Igenis hosszútávon az vezethet a mentális problémákkal küzdő személyek számának csökkenéséhez, ha még a kialakulás előtt elkezdjük táplálni a bennük lévő értékeket és erőket, és egy metaforával szemléltetve – még a kiszáradás jeleinek megjelenése előtt meglocsoljuk szobanövényünket, aki máskülönben rövidesen romlásnak indulna.
Az irányzat frissességére való tekintettel kezdetben a tudományosság is megkérdőjelezhető volt sok elméleti összetevő vagy fogalom mögött, ám az évek teltével ezek is egyre inkább formát kapnak és empirikus alátámasztást. Így tehát egyre több tudományos bizonyíték igazolja azt, hogy fontos a fókuszunkat átvinni néha. Fontos viszont azt is leszögezni, hogy a pozitív pszichológia nem felváltani szeretné a klasszikusabb irányzatok eddigi paradigmarendszerét, csupán kiegészíteni, komplexebbé tenni azt.
Összegzés
Az életben semmi nem fehér, vagy fekete. A színek milliónyi árnyalatával élünk együtt, és fontos, hogy ezt mindig szem előtt tartva komplexen nézzünk mindent, ami elénk kerül. A pozitív pszichológia korunk egyik kiemelt fontosságú irányzata, amely – ha még tovább fejlődik a következő évtizedekben – óriási változásokat indíthat el az emberekben, és hozzájárulhat ahhoz, hogy mentálisan egészségesebbek, boldogabbak és ellenállóbbak legyünk. Érdemes ezért figyelmet fordítani rá, elmerülni a technikáiban, elméleteiben, ám fontos a kritikai érzékünk megtartása is, amely a realitás talaján tarthat minket.
Források:
Markus Hornig: Flow; ford. Várnai Péter; Kossuth, Budapest, 2017 (Hasznos tudás mindenkinek 30 percben)
Seligman, M. E. P. (2002). Positive psychology, positive prevention, and positive therapy. Handbook of Positive Psychology, 1.
Park, N., & Peterson, C. (2008). Positive psychology and character strengths: Application to strengths-based school counseling. Professional school counseling, 12(2), 2156759X0801200214.
https://onfejlesztoakademia.hu/pozitiv-pszichologia-a-boldogabb-eletert/
