Az előző bejegyzésben  május 31-i  ülésen a szégyenteljes igazgató választás során a NEM BESZÉLŐ képviselőkről írtam. Most a NEM LÁTÓKRÓL írok.

Ezen az ülésen  került sor a Thököly út Dózsa György út sarkára tervezett Trianon Emlékmű pályázatra érkezett művek elbírálása is. Tudni kell, az előző pályázatot színvonalas mű hiányában eredménytelennek nyilvánították. A Budapesti Történeti Múzeum szakértői bizottsága ( két szobrász, egy művészettörténész és egy építész)  2012. május 22-én véleményezte a pályázati kiírásra beadott pályaműveket.  Ime, a beérkezett 9 pályázatból kettőnek a  konszenzusos szakmai véleményezése:

Az 1. sz. pályamű megegyezik az előző pályázat 13. sz. tervével, ezért a szakértői bizottság a korábbi értékelés változatlan szövegközlését kérte:

 A kivételesen jó színvonalon előadott pályázati anyagban a szakértői bizottság örömmel fedezte fel az átgondolt, világos, szellemes koncepció mellett a professzionális, szakmailag kifogástalan kivitelezés ígéretét. Elegáns, finom ötlet a két térkép együttes megjelenítése, a forma érdekfeszítő, jó nézetei vannak, méretezése optimális. A költségvetés reális, a jelzett technológiával a terv határidőre megvalósítható. A környezet értelmes kialakítására is kiterjedő kompozíció az emlékállítás mellett komoly tudásanyagot közvetít, és a közterület értelmes „használatának” modellértékű igényszintjét állítja be. A tervet a szakértői bizottság örömmel ajánlja megvalósításra.”

A 8. sz. pályamű – koncepcióját és plasztikai megoldását illetően – azonos a korábban meghirdetett Trianoni emlékmű-pályázatra benyújtott 17. sz. tervvel, ezért a szakértők úgy döntöttek, hogy a jelen jegyzőkönyvbe a korábbi állásfoglalásban megfogalmazott értékelés kerüljön.

„a… terv alkotója egy 160 cm szárnyfesztávolságú bronz turult ajánl fel az emlékmű céljára. A posztamens bármilyen anyagból, bármilyen méretű lehet, /az alkotó/ mindenesetre azt tervezi, hogy a homlokoldalra a történelmi Magyarországba foglalt csonka Magyarország bronz ábrája kerül. És van még egy kettős kereszt is, »anyaga készülhet kőből vagy bronzból… elhelyezése a Turul madár mögött, a kő hasábba illeszkedik« – mondja a műleírás.

A képi közhelyeken kívül semmiféle gondolat nem fedezhető fel a tervben. Elcsépelt formák botrányosan amatőr módon előadott, leltárszerű együttese, művészi értéke nulla.”

A szakértői bizottság a díjak odaítélését illetően az alábbiakat ajánlotta a kiíró figyelmébe:

„Első helyen az alapvetően architektonikus kompozíciókat ajánlják a kiíró figyelmébe, ezek:

az 1. számú és a 4. számú pályaművek;

illetve a figurális elemet is tartalmazó alkotások közül:

első helyen a 6. számú, második helyen az 5. számú tervek

(a jelzett módosításokkal és feltételekkel)”

A szakértői bizottság kizárólag művészeti szempontok alapján tette meg javaslatát, ennek elfogadása a Képviselő-testület számára nem kötelező.

Na, mit gondolnak melyiket választotta a tekintetes Bíráló Bizottság? Igen, talált. a 8-ast. Amit egyszer már érvénytelenítettek. Naná.

BRAVÓ! Beszéljen az a szakmai zsűri akármit, mink tudjuk mi a szép!

Igaz,  Markó úr szépen csendben végigülte a szakmai zsűrit, kérdést sem tett fel, nem érdeklődött, ugyan világosítsák már fel, hisz ő ehhez nem ért, mitől jó ez, mitől nem jó amaz. De nem, ő nem kérdez. A szavazásból láthatóan a többieket sem érdekelte fikarcnyit sem a szakmai zsűri véleménye. Majd ők, egy a magyar nyelv alapvető szabályait sem bíró jégkorong edző, egy borász,  egy ifjú karrierista  és a Vitézi Rend törzskapitánya eldöntik, mit fogunk mi nézni a következő 10-20 évben.

És a Képviselő testület? Természetesen ők is szó nélkül megszavazták a "Elcsépelt formák botrányosan amatőr módon előadott, leltárszerű együttese, művészi értéke nulla.” leírású művet.

 És mielőtt nekiállna valaki hazaárulózni, meg szdzszesezni elmondom, nem szavaztam a Trianon Emlékmű ellen. Beszéljünk, emlékezzünk meg erről a nemzetet ért súlyos traumáról. De pont ha már beszélünk róla, akkor beszéljünk róla szépen, érthetően. Mert a témaválasztás senkit nem jogosít fel arra, hogy egy csúnya, elavult ,értéktelen, patetikus , ízléstelen "alkotást" kényszerítsen ránk. Hogy felülbíráljon szakmai zsűriket. Hogy saját érték ítéletét kényszerítse ránk, és tegyen a szemünk elé, a közterületre, közpénzből, évizedekre csúnya és értéktelen műveket. A vizuális nevelés legalább olyan fontos, mint a nemzeti emlékezet  és a kettő JOBB esetben nem zárja ki egymást.